„Szlovákia történelme” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Porribot (vitalap | szerkesztései)
a helyesírás AWB
480. sor:
[[Fájl:Gutaiak.jpg|bélyegkép|200px|Gútaiak deportálása]]
[[Fájl:Old people.jpg|bélyegkép|200px|Gútaiak deportálása]]
A visszacsatolt területek magyarságának kálváriája újrakezdődött, még a harcok befejezése előtt. Magyarországról a nyilas terror idején körülbelül 110 ezer fiatalkorút hívtak, vagy soroztak be. Ezek közül a [[Levente (intézmény)|leventék]] közül minden 7. már nem tért haza élve. Szlovákia területéről több településről indultak el a fiatalok összpontosításra, illetve nyugati irányba, a teljesség igénye nélkül: [[Ebed]]ről, [[Felsőszeli]]ből,<ref>[[Danajka Lajos]] 2001: Két tűz között 1944–1946.</ref> [[Komárom (Szlovákia)|Komárom]]ból,<ref>Moravitz Péter 2012: 1945 tavasza, leventék menetelése nyugat felé. Komárom.</ref> [[Köbölkút]]ról,<ref>{{Cite web |url=http://ujszo.com/cimkek/szulofoldunk/2004/05/20/kobolkuton-a-leventekre-emlekeztek |title=Új Szó 2004. május 20. Köbölkúton a leventékre emlékeztek |accessdate=2013-06-14 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20140112111504/http://ujszo.com/cimkek/szulofoldunk/2004/05/20/kobolkuton-a-leventekre-emlekeztek |archivedate=2014-01-12 }}</ref> [[Kulcsod]]ról,<ref>Halgas András 2015: Leventék sorsa Kulcsodon - Visszaemlékezések. Eruditio - Educatio 10/4, 57-66.</ref> [[Libád]]ról, [[Muzsla (település)|Muzsláról]], [[Negyed (település)|Negyed]]ről (kb. 200 leventét),<ref>MV SR - ŠA Bratislava, Okresný ľudový súd Nitra, 369/47 Štefan Makay a spol.</ref> [[Párkány (település)|Párkány]]ból, [[Nána|Nánáról]].<ref>[http://watson.sk/index.php?option=com_content&view=article&id=1850:elhurcolt-es-elfeledett-gyerekek-nem-kaphatnak-karteritest-a-nemetorszagba-kenyszeritett-leventek&catid=37:default Elhurcolt és elfeledett gyerekek. Nem kaphatnak kártérítést a Németországba kényszerített leventék...]</ref> Pozsonyligetfaluban egy tömegsírjukat is megtalálták<ref>A ma még fellelhető források közöletlenek, becslésükre lásd: [https://ma7.sk/kultura/hetvenot-eve-tortent-adatok-a-vesztesegeinkrol ma7.sk]</ref>, haláluk körülményei máig tisztázatlanok.<ref>Má "Pravda" záujem na zatušovaní hromadného hrobu v Petržalke? Čas 1947. május 22., 2; [[Balahó Zoltán]] - [[Gál Vilmos]] 2002: A pozsonyi hídfő története. Folia historica XXIII, 25. jegyzet; [http://felvidek.ma/2017/07/emlekezzunk-voltak-akiket-elve-temettek-el/ felvidek.ma]</ref> Néhol fiatal lányokat is toboroztak. A helyi magyarság nemcsak a front átvonulásától szenvedett, hanem a „partizánok" megtorló intézkedéseitől is joggal tartott.<ref>Nem zárható ki, hogy a felszabadult országrész félkatonai csapatai különböző okokból megsértették a már felszabadított Magyarország szuverenitását, amit az újjászerveződő határőrség hiánya (vö. [http://archivnet.hu/kuriozumok/egy_kommunista_parancsnok_a_magyar_hatarrol.html Berki 2011]) és az általános helyzet is lehetővé tehetett (vö. a kassai dóm műtárgyainak történetével: [http://archivnet.hu/kuriozumok/kassa_mutargyainak_vandorutja_19431946.html Keresztes 2016])</ref> A szovjetek helyiekhez való viszonyulása eltérő, a [[málenkij robot]]ra való elhurcolásoktól (például [[Vámosbalog|Nagybalog]],<ref>[http://felvidek.ma/felvidek/multidezo/58809-a-malenkij-robot-aldozataira-emlekeztek-nagybalogon felvidek.ma]</ref> [[Szepsi]]<ref>[http://www.felvidek.ma/felvidek/regio/52044-a-malenkij-robot-70-evfordulojara-emlekeztek-szepsiben felvidek.ma]</ref>) a békés felszabadítás és a magyar vezetés visszahelyezése (a csehszlovák hatalomátvételig) között váltakozott, függetlenül a nemzetiségi arányoktól. Dél-Szlovákiából körülbelül 3500 személyt hurcoltak el málenkij robotra, hazatérésüket a csehszlovák szervek is akadályozták. A legnagyobb veszteséget a [[Bodrogköz]] és [[Ung-vidék]] falvai szenvedték el, továbbá Szepsi környéke és néhány [[gömör]]i település.<ref>Simon Attila 2016: A málenkij robot és a felvidéki magyarok. [[Új Szó (napilap, 1948–)|Új Szó]] 2016. november 26, 18-19.</ref> 1945. április 19-én a Magyar Párt vezető tisztségviselői és pozsonyi magyar értelmiségiek emlékirattal fordultak a csehszlovák kormányhoz és a Szlovák Nemzeti Tanácshoz, amelyben a szlovákiai magyarság antifasiszta magatartására való tekintettel a magyar kisebbség alkotmányban biztosított jogainak tiszteletben tartását kérték, ez azonban válasz nélkül maradt.<ref>[http://adatbank.sk/kronologia/1945-aprilis-19-2/ adatbank.sk]</ref>
 
A [[második világháború]] után helyreállították a [[bécsi döntések]] előtti állapotokat, hiszen a Szovjetunió már 1941 nyarán az 1937-es határaival ismerte el Csehszlovákiát.<ref>Janics 1989, 27</ref> Ezt a [[potsdami konferencia|potsdami konferencián]] lefektetett, 1947-es [[Párizsi békeszerződések|párizsi békeszerződés]] is biztosította. Kisebb határmódosítások történtek a [[pozsonyi hídfő]],<ref>[[Vadkerty Katalin]] 2001: A kitelepítéstől a reszlovakizációig. Pozsony, 589-592. o. A szlovákság magyarokkal szembeni hisztériáját tükrözi az is, hogy a béketárgyalásokon ismét vissza akartak térni a csehszlovák-jugoszláv korridor kérdéséhez és további hatalmas területeket kívántak elcsatolni.</ref> [[Árva vármegye|Árva]] és a [[Szepes vármegye|Szepesség]] tekintetében. [[Kárpátalja]] viszont a [[Szovjetunió]]hoz ([[Ukrajna|Ukrajnához]]) került, melynek új határait is módosították (lásd. [[csehszlovák–szovjet szerződés]]). Ezzel a Szovjetunió közvetlen szomszédos állam és Csehszlovákia a [[kommunizmus|kommunista]] keleti blokk része lett.