„Charles Lyell” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a (Kategória cseréje alkategóriára)
Nincs szerkesztési összefoglaló
 
== Utazásai és geológiai kutatásai ==
[[1828]] májusában Lyell először [[Párizs]]ba utazott, ahol találkozott [[Roderick Murchinson]] (1792–1871) geológussal, és együtt mentek tovább a Francia-középhegységen és [[Franciaország]] [[Földközi-tenger]]i partvidékén keresztül [[Itália|Észak-Itáliába]], miközben Lyell részletes geológiai feljegyzéseket készített a látottakról. Murchinson hamarosan visszafordult Angliába, Lyell viszont eltökélten folytatja útját [[Szicília]] felé, mert ott talált [[Európa|Európában]] legközelebb [[Tűzhányó|vulkános]] és [[földrengés]]es területet. A Szicíliában látottak győzték meg végérvényesen Lyellt arról, hogy a [[Föld]] felszínét valóban a ma is megfigyelhető geológiai folyamatok formálták rendkívül hosszú idő alatt olyanná, amilyennek ma látjuk. Az [[Etna]] oldalában, magasan a tenger szintje fölött a magasba tolult tengerfenék jelenlétére utaló nyomokat talált, amelyeket lávafolyások választottak el egymástól. Lyell felismerte, hogy mivel az Etna viszonylag fiatal képződmény, az ott megtalálható állatoknak és növényeknek olyan fajoknak kell lenniük, amelyek [[Afrika|Afrikából]] vagy Európából vándoroltak át a szigetre, majd ott alkalmazkodtak az ott talált körülményekhez. Rétegtani (sztratigráfiai) vizsgálatai eredményeképpen a földtörténeti [[Harmadidőszak|harmadkor]]t három korra osztotta: [[pliocén]]re, [[miocén]]re és [[eocén]]re.
 
Lyell 1829 februárjára visszaérkezett [[London]]ba és azonnal hozzáfogott könyve megírásához. Saját terepi megfigyelései mellett Lyell a szerte az európai kontinensen dolgozó geológusok munkájára is jócskán támaszkodott, ezért a tárgykör olyan széles és átfogó leírását adta, amilyent addig még senki.