„Lepra” változatai közötti eltérés

10 238 bájt hozzáadva ,  2 évvel ezelőtt
Az oldalon szereplő információk bővítése
[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
a (Visszaállítottam a lap korábbi változatát 195.199.248.145 (vita) szerkesztéséről InternetArchiveBot szerkesztésére)
Címke: Visszaállítás
(Az oldalon szereplő információk bővítése)
 
Lappangási ideje változó, pár hónaptól akár 40 évig is terjedhet. A betegség klinikai formái sokrétűek, legismertebb a viszonylag jóindulatú, lassú lefolyású tuberkuloid lepra, mely a [[Bőr (biológia)|bőrt]] és a környéki [[ideg]]eket támadja meg, és van a gyors lefolyású, erősen fertőző lepromatózus lepra, amely a bőrön göböket képez (leprómák), megtámadja az [[ideg]]eket és a [[zsiger]]eket is. Jelenleg 2-10 évnyi kezeléssel, [[antibiotikum]]ok keverékével gyógyítható. Kutatók megfigyelték, hogy az emberek 95%-a eleve [[immunitás|immunis]] a lepra baktériumára.
 
A leprát az elhanyagolt trópusi betegségek kategóriájába sorolják be. E betegség évezredek óta sújtja az emberiséget. Neve a görög λέπρᾱ (léprā), λεπῐ́ς (lepís; „pikkely”) szavakból származik, míg a „Hansen-betegség” elnevezést egy norvég orvos, Gerhard Armauer Hansen, után kapta. A leprát a történelem folyamán társadalmi bélyegnek tartották, ami még ma is akadálya annak, hogy a betegség tüneteit magukon észlelő személyek orvoshoz forduljanak, és így korán kezelést kaphassanak. A leprás betegek elkülönítése, illetve lepratelepeken való elhelyezése még napjainkban is előfordul India, Kína, és Afrika egyes részein. A legtöbb lepratelep azonban bezárt, mivel a lepra nem annyira fertőző. Egyesek a „leprás” elnevezést sértőnek tekintik, s előnyben részesítik a „leprával fertőzött személy” elnevezést.
 
A Leprások Világnapját először 1954-ben tartották meg, hogy felhívják a leprával fertőzött emberekre az emberiség figyelmét.
 
== A betegség ==
A Hansen-betegség néven is ismert lepra egy hosszú lefolyású fertőzés, melyet a
 
Mycobacterium leprae vagy a Mycobacterium lepromatosis nevű baktérium idéz elő. A fertőzés az idegekben, a légzőszervben, a bőrben, és a szemekben is okozhat károsodást. Az idegi károsodás a fájdalomérzet hiányához is vezethet, ami akár az érintett személy végtagjainak az elvesztését is maga után vonhatja észre nem vett sebei ismételt sérüléseinek vagy fertőzéseinek köszönhetően. Az ilyen beteg izomgyengeséget illetve látáskárosodást is megtapasztalhat. A lepra tünetei egy éven belül jelentkezhetnek, ám egyeseknél 20 év, vagy annál is több eltelhet az első tünetek megjelenéséig.
 
A lepra emberről emberre terjed, habár ehhez kiterjedt testi kontaktusra is szükség van.
 
Hozzávetőleg 95%-a azoknak, akik elkapják az M. leprae-t, nem betegednek meg. Feltételezik, hogy a leprával fertőzött személy köhögésével, illetve orrváladékával terjed a betegség. Genetikai tényezők éppen úgy mint az immunrendszer működése szerepet játszik abban, hogy egy adott személy mennyire könnyen kapja el a betegséget. A lepra azonban nem betegíti meg a várandós anyák magzatait, illetve nem terjed szexuális úton sem. E betegség gyakrabban üti fel a fejét a szegény néprétegek között. Két fő típusa (a kis és a nagy kórokozó sűrűségű) a jelenlevő baktériumok számában különbözik. Akinek kis kórokozó sűrűségű a betegsége, öt vagy kevesebb gyengén pigmentált érzéketlen bőrfolttal rendelkezik, míg a nagy kórokozó sűrűségű beteg testén ötnél több ilyen jellegű bőrfolt található. A diagnózist olyan bőrbiopszia erősíti meg, mely saválló kórokozók jelenlétét mutatja ki.
 
A lepra kombinált gyógyszerkezeléssel gyógyítható. A kis kórokozó sűrűségű változatának a kezelése dapszonnal, rifampicinnel és klofaziminnel történik hat hónapon keresztül. A nagy kórokozó sűrűségű lepra esetében ugyanezeket a gyógyszereket alkalmazzák tizenkét hónapon keresztül, azonban számos más antibiotikum használata is szóba kerülhet. A leprával fertőzött személyek így a családjuk körében élhetnek; iskolába vagy munkába járhatnak. 2018-ban világszerte 209 000 leprás esetet diagnosztizáltak, szemben az 1980-as évek 5,2 milliós esetszámával. Az újonnan diagnosztizált esetek száma 2016-ban 216 000 volt. Az új esetek többsége 14 országban fordul elő, s ezek több mint 60%-a Indiában. Az 1994-től 2014-ig tartó két évtized alatt világszerte 16 millió leprával fertőzött személyt gyógyítottak meg.
 
== A betegség tünetei ==
* Lepromatosus: bőrben, nyálkahártyákon, zsigerekben képződő daganatszerű sejtszaporulatok (ún. granulomák, lepromák). A beteg váladékaival nagy számban ürítheti a kórokozókat, járványügyi szempontból ezért ez a forma a legjelentősebb.
* Tuberculoid: a bőr foltos elszíneződése és érzéketlenné válása, perifériás idegrendszeri bénulások, szövetelhalások, a végtagok, az arc megcsonkulása a jellemző. A tuberculoid formában a kórokozó a beteg váladékaiban ritkán mutatható ki.
A lepra különböző típusainak általános tünetei közé tartozik a váladékozó orr, a száraz fejbőr, a különböző szemproblémák, bőrsebek, az izomgyengeség, a vöröses bőrszín; az arc, a fülek, és a kezek bőrének sima, fényes, diffúz megvastagodása; a kéz- és lábujjak érzékvesztése, a perifériás idegek megvastagodása, a lapos orr az orr porcszövetének pusztulása miatt, illetve a beszédhang képzésének zavarai.
 
A lepra különféle módon betegítheti meg az embert. Átlagos lappangási ideje öt év. De lehet akár húsz is! A fertőzött személy észreveheti a tüneteket önmagán már az első évben, vagy akár a fertőzés után húsz esztendővel is. A leprabetegség első szemmel látható jele a gyakran sápadt vagy rózsaszín bőrfoltok jelentkezése, melyek hőmérsékletre vagy fájdalomra érzéketlenek. Az elszíneződött bőrfoltokat időnként olyan idegproblémák kísérik vagy előzik meg, mint a kezek vagy a lábfejek zsibbadása illetve érzékenysége. A felülfertőződés (azaz egy további bakteriális vagy virális fertőzés) szövetveszteséghez vezethet, mely a kéz és a láb ujjainak rövidülését illetve deformálódását okozhatja, mivel a bennük található porc feloldódik a beteg testében. Az érintett személy immunválasza a betegség formájának a függvénye.
 
A fertőzöttek mintegy 30%-a idegi károsodást tapasztal magán. A fennálló idegi károsodás korai kezeléssel visszafordítható, azonban tartóssá válik abban az esetben, ha az orvosi kezelés hónapokat késik. Az idegeket ért károsodás izomfunkció vesztéssel járhat, ami bénuláshoz vezet.
 
Abnormális érzékelés, más néven zsibbadtság is kialakulhat, melynek következtében további
 
fertőzések, fekélyesedések, illetve ízületi torzulások jelenhetnek meg.
 
== A betegség előidézői ==
Az M. leprae és az M. lepromatosis
 
Az M. leprae a leprabetegség egyik kórokozója; saválló baktériumként az M. leprae vörös színűnek mutatkozik, amikor Ziehl-Neelsen festéssel beazonosítják. Az M. leprae és az M. lepromatosis azok a mikobaktériumok, melyek a leprabetegségért felelősek. Az M. lepromatosis egy viszonylag újonnan beazonosított mikobaktérium, melyet 2008-ban egy végzetes kimenetelű diffúz lepromatózus leprabetegből izoláltak. Az M. lepromatosis klinikailag nem különböztethető meg az M. leprae-től.
 
Az M. leprae egy sejten belüli, aerob, pálcika alakú saválló baktérium. E baktériumot viaszszerű sejtburok vesz körül, amely a Mikobaktérium nemzettség jellemzője.
 
Genetikai felépítésüket tekintve, az M. leprae és az M. lepromatosis nem rendelkezik az önálló növekedéshez szükségesek génekkel. Az M. leprae és az M. lepromatosis szükségszerűen sejten belüli kórokozók, s nem tenyészthetők ki laboratóriumi körülmények között. Kitenyésztésük képtelensége oda vezetett, hogy e baktériumokat a Koch-féle posztulátumok szigorúan vett értelmezése szerint határozták meg.
 
Míg a kórokozókat mind a mai napig lehetetlen kémcsőben kitenyészteni, olyan állatokban, mint az egér és az örvös tatu, sikeresen kitenyészthetők. Természetes módon előforduló fertőzöttségről tudósítottak nem emberszabású főemlősökben (beleértve az afrikai csimpánzt, a kormos mangábét, és a közönséges makákót), örvös tatukban, és vörös mókusokban. Az örvös tatu M. leprae törzseinek multi-lókusz szekvencia tipizálása arra enged következtetni, hogy azok legfeljebb néhány száz éve emberi eredetűek. A tudósok ezért azt gyanítják, hogy az örvös tatu először korai amerikai felfedezőktől kaphatta el a kórokozót véletlenül. E véletlenszerű kórokozó átvitel mint jelenség fennmaradt az örvöt tatu populációban, s a baktérium az emberi szervezetbe is visszajuthatott, ezzel téve a leprát zoonotikus, azaz emberre átterjedő állatbetegséggé.
 
== Rizikófaktorok ==
E betegség gyakrabban üti fel a fejét a szegény néprétegek között, azonban nem minden M. leprae baktériummal fertőzött személynél jelentkeznek tünetek.
 
Olyan immunitást csökkentő tényezők, mint az alultápláltság, az egyéb betegségek, a genetikaimutációk növelhetik a leprabetegség kialakulásának a rizikóját. A HIV fertőzés azonban úgy tűnik,hogy nem növeli a betegség kialakulásának az esélyét. A betegségnek kitett személyek bizonyos genetikai tényezőit kapcsolatba hozták a lepromatózus illetve a tuberkuloid leprával.
 
== A betegség átvitele ==
A lepra átvitele akkor történik meg, amikor valaki szoros kontaktusba kerül egy fertőzött személlyel.
 
Az átvitel mechanizmusa még nem teljesen tisztázott, ám a kutatók a felső légúti rendszert gondolják a legvalószínűbb belépési útvonalnak. Korábbi kutatások a bőrt nevezték a betegségátvitel fő útvonalának, viszont a közelmúlt eredményei egyre inkább a légzőrendszeri útvonalat tekinti annak.
 
A lepra nem terjed szexuális úton, és a terhesség alatt nem fertőzi meg a születendő gyermeket. Az emberek többségében (95%), akik még ha ki vannak téve az M. leprae-nek, nem fejlődik ki a betegség. Az olyan alkalmi érintkezések, mint a kézfogás, vagy egy leprabeteg melletti ülés, nem vezet a betegség átterjedéséhez. A megfelelő kombinált gyógyszerkezelés megkezdését követő 72 óra elteltével a leprabetegeket nem tekintik fertőzőnek.
 
Az M. leprae emberi szervezetből való két távozási útvonalaként gyakran a bőrt és az orrnyálkahártyát nevezik meg, habár viszonylagos jelentőségük nem tisztázott. A lepromatózus eseteknél nagyszámú kórokozó mutatható ki mélyen a bőrben, ám kérdéses, hogy azok elegendő számban elérik-e a bőrfelszínt.
 
== Genetika ==
Nem mindenkinél jelenik meg a betegség azok közül, akiket megfertőz, vagy akik ki vannak téve az M. leprae-nek, s gyanítható, hogy a genetikai hajlam szerepet játszik a megbetegedéseknél. Egyes családokban halmozódnak a leprás esetek, s több genetikai variánst is már beazonosítottak. Azok közül, akik találkoztak e betegségnek sokuk immunrendszere képes volt elpusztítani a lepra baktériumát a fertőzés korai stádiumában, még mielőtt súlyos tünetek jelentek volna meg náluk. A sejt-közvetített immunitás egyik defektusa fogékonnyá teheti az embert a leprabetegségre, ha a szervezetét megtámadta a betegséget okozó baktérium. A DNS azon szegmense, mely felelős e genetikai variabilitásért szerepet játszik a Parkinson-kór kialakulásában is. E tény képezi az alapját annak a modern elképzelésnek, mely szerint a két rendellenesség biokémiai szinten kapcsolatban áll egymással.
 
== Megbélyegzés ==
 
== Története ==
== Mai elterjedése ==
A betegséget korábban már legyőzöttnek hitték, világszerte azonban még ma is milliós nagyságrendben jelentkezik és számos országban igen elterjedt.
 
[[Románia]] területén, [[Dobrudzsa|Dobrudzsában]], a [[Duna-delta]] vidékén, Tulcea megyében van egy lepraszanatórium (Tichileşti), [[2007]] novemberében 23 beteggel. A települést sokan [[Európa]] utolsó ilyen „lepratelepé”-nek tartják, valójában [[Ukrajna|Ukrajnában]] és [[Oroszország]]ban is léteznek ilyen helyek.
 
== Források ==
Névtelen felhasználó