„1983 új világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés

| {{Bulgária}} || [[Rilai kolostor]] || [[kép:Rilakloster d 2009 20090407 013.JPG|150px]] ||A rilai kolostort a [[10. század]]ban alapította [[Rilai Szent János]] remete, akinek lakhelye és síremléke kegyhellyé vált. Halála után barlangja közelében az őt követő szerzetesek egy kolostor építésébe kezdtek, amely később fontos szerepet játszott a [[középkor]]i Bulgária szellemi és társadalmi életében. A kolostort a [[Bulgária uralkodóinak listája|bolgár cárok]] komoly kiváltságokkal támogatták, fénykorát a [[14. század]]ban élte. A kolostorhoz az egész [[Balkán (térség)|balkáni régióból]] számos zarándok érkezett. Az [[Oszmán Birodalom|oszmán]] megszállás ideje alatt erősen lepusztult, végül a [[19. század]] elején nagy része leégett és csak az 1355-ben emelt ötemeletes Hrelju-torony maradt épségben. 1834 és 1862 között Pavel Ivanovics tervei alapján újjáépítették. A kolostor épületrészei szabálytalan négyszög alakban egy háromezer négyzetméteres udvar körül helyezkednek el, amelyet a Hrelju-torony ural. Középen áll a Miasszonyunk Mennybemenetele-templom, körülötte négy kápolna, egy refektórium, egy könyvtár, vendégszobák, valamint megközelítőleg háromszáz szerzetesi cella kapott helyet. A templom belseje és az oltár gazdagon díszített, a freskókon több mint tizenkétezer motívum látható, legtöbbjük a szamokovi és a banszkói festőiskola mestereinek alkotása. ||kulturális

|-

|-

| {{Costa Rica}} és {{Panama}} ||[[Talamanca Természetvédelmi Terület]]|| [[kép:Puerto Viejo de Talamanca, Costa Rica 2012.JPG|150px]] || A Talamanca Természetvédelmi Terület Costa Rica és [[Panama]] közös világörökségi helyszíne. A [[Kordillerák]] részét képező [[Talamanca-hegység]] [[Közép-Amerika]] legmagasabb és legősibb nem [[Tűzhányó|vulkanikus]] eredetű hegyvonulata. A 8000 négyzetkilométeres természetvédelmi terület nagyobbik felét a 25000 évvel ezelőtti utolsó jégkorszak óta [[trópusi esőerdő]] borítja, ami azóta zavartalanul fejlődik. A táj változatos, megtalálható benne síkvidéki trópusi esőerdő, köderdő, szubalpesi bozótos, tölgyerdő, lápvidékek, jégkorszaki tavak, és magaslati mocsarak. Állat- és növényvilága rendkívül változatos, ez köszönhető a többféle éghajlatnak, a változó tengerszint feletti magasságnak (a park legmagasabb pontjai 3800 méter fölött vannak), valamint annak, hogy [[Észak-Amerika|Észak-]] és [[Dél-Amerika]] találkozási pontjánál helyezkedik el. Többféle faj él benne mint a világ bármelyik másik ekkora védett területén. Az [[állatok]] közül 200 emlősfaj megtalálható itt, köztük Amerika összes [[vadmacska]] fajtája többek között a puma, a [[Ocelot|párducmacska]] és a [[jaguarundi]], a puma közeli rokona. A park területe már évezredek óta lakott, de tervszerű [[régészet]]i feltárást eddig keveset végeztek. Jelenleg a Panama és Costa Rica közötti együttműködés eredményeként a bennszülött teribe, guaymi bribi és cabécar törzsek mintegy 10000 tagja él a védett területen őseik hagyományos életmódját folytatva.||természeti