„Aristide Briand” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
FoBe (vitalap | szerkesztései) a Belügyminiszterek kategória hozzáadva (a HotCattel) |
→Élete: Kieg |
||
40. sor:
Aristide Briand [[1862]]. [[március 28.|március 28-án]] született [[Nantes]]-ban. Jogi tanulmányai során közel került a politikai [[baloldal]]hoz és számos publikációja jelent meg a [[Le Peuple]], a [[La Lanterne]] és a [[La Petite République]] újságokban. [[1904]]-ben csatlakozott [[Jean Jaurès]]-hez a [[L’Humanité]] megalapításának céljából. [[1894]]-ben, a szakszervezeti tagok megosztottsága ellenére sikeresen elérte, hogy politikai taktikájuk része legyen az általános [[sztrájk]]. Három sikertelen kísérlet után (1889, 1893 és 1898) képviselővé választották és 1901-ben a szocialista párt főtitkára lett. [[1902]]-ben [[Loire (megye)|Loire]] megyei képviselővé választották és haláláig a képviselőház tagja maradt.<ref name="Britannica">{{cite web|url=http://www.britannica.com/EBchecked/topic/79162/Aristide-Briand|title=Encyclopedia Britannica:Aristide Briand|language=angol|accessdate=2009-11-20}}</ref>
Első jelentősebb sikerét [[1905]]-ben érte el, amikor részt vett abban a bizottságban, amely előkészítette azt a törvényt, ami szétválasztotta az állam és az egyház hatáskörét. Sikerült kieszközölnie, hogy a reform minimális változtatásokkal lépjen életbe. Ennek hatására [[1906]] márciusában közoktatási és kulturális miniszterré nevezték ki. A pozíció elfogadása a polgári kormányban azonban törést okozott a Jaurès-szel és a szocialistákkal való kapcsolatában. Jaurès-szel ellentétben Briand úgy vélte, hogy a szocialistáknak együtt kell működnie a radikálisokkal a reformokat illetően. Ezt követően [[Georges Clemenceau]] első kormányában ismét közoktatási miniszter lett ([[1906]]–tól [[1909]]-ig), majd 1909 júliusától [[1910]] novemberéig a miniszterelnöki pozíciót töltötte be.
[[1915]] októberében, [[René Viviani]] kormányának bukása után ismét miniszterelnökké választották. Emellett a külügyminiszteri pozíciót is ő töltötte be. [[1916]] decemberében megalakította a hatodik kormányát, de képtelen volt a háborús erőfeszítések követelményeinek megfelelni. [[1917]] márciusában a sikertelen balkáni hadjárat miatt lemondásra kényszerült. A következő három évben gyakorlatilag visszavonult a közszerepléstől, azonban a [[Népszövetség]] létrehozásának és a kollektív biztonság elvének a szószólója maradt. [[1921]] januárjában újra miniszterelnök lett.<ref name="Britannica" /> 1921. június 7-én a francia parlament alsóháza - az 1920. június 4-én a magyar fél által kényszerűen aláírt - [[trianoni békeszerződés]] elfogadása (ratifikálása) mellett döntött (478 támogató szavazattal 74 ellenében). A döntő többség ellenére még a támogató szavazók közül is sokan kritikusan hangot ütöttek meg. Ezek közé tartozott Briand miniszterelnök is, aki az európai megbékélés és együttműködés elkötelezett híve volt.<ref name="Trianon alairasa">{{cite book|last=Romsics|first=Ignác|title=A trianoni békeszerződés (Elektronikus könyv kiadás)/A békeszerződés aláírása, ratifikálása és végrehajtása, a 130. jegyzet előtt|publisher=Osiris Kiadó, Budapest|year=2007|pages=|isbn=9789633899649}}</ref><ref name="Briand es Trianon">{{cite book|last=Romsics|first=Ignác|title=A trianoni békeszerződés (Elektronikus könyv kiadás)/A békeszerződés aláírása, ratifikálása és végrehajtása, a 137. jegyzet előtt|publisher=Osiris Kiadó, Budapest|year=2007|pages=|isbn=9789633899649}}</ref>
| |||