„Aríél Sárón” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: Felhasznált irodalom és Felhasznált források szakaszcímek cseréje erre: Források (WP:BÜ#Források) |
a Knesszet egy sz (nyelvi KF megbeszélés alapján) AWB |
||
64. sor:
=== Politikusi pályája ===
1973-ban csatlakozott a [[Gahal]] párthoz és későbbiekben a jobboldali [[Likúd Front]] egyik alapítója. 1973–74. és 1977-től a [[
1981-ben védelmi miniszterré nevezték ki, mely posztot 1983-ig viselte. A libanoni invázió ötlete tőle származik, ugyanis ki akarta söpörni dél-Libanonból a [[Palesztinai Felszabadítási Szervezet|PFSZ]] egységeit. A hadműveleteket az eredeti terv szerint csak a [[Litáni-folyó]] vonaláig kellett volna folytatni, de hadügyminiszteri kereteit túllépte és a hadműveleteket kiterjesztette [[Bejrút]]ig. Sárón személyes felelőse a [[szabrá]]i és [[Satíla|satílá]]i palesztin menekülttáborokban elkövetett civilek elleni vérengzésekben, melyet az [[Izrael]]lel szövetséges [[libanon]]i keresztény [[maroniták]], a falangista csapatok követtek el. Sárónt 1983. február 14-én lemondásra kényszerítették a menekülttáborokban elkövetett vérengzések miatt.
70. sor:
1983–84 között tárca nélküli miniszter volt. 1984 szeptemberében kereskedelmi és iparügyi miniszter lett a [[Simón Peresz]] vezette kormányban, mely posztot 1990-ig töltötte be. 1985-ben a korábban elkezdett tárgyalások befejezésekén az [[Amerikai Egyesült Államok]]kal megkötötte a szabad kereskedelmi egyezményt. 1990–92 között építésügyi és lakásügyi miniszter [[Jichák Sámír]] kormányában, amely idő alatt felgyorsította a zsidó telepek építését a megszállt területeken, és ezzel még népszerűtlenebbé vált. 1991–92. a szovjet zsidók bevándorlásával foglalkozó kormánybizottság elnöke lett és 144 ezer lakást építettek. Az 1992-ben bekövetkezett vereség után lemondott miniszteri posztjáról.
1992 és 1996 között a
1998. október 9-én Sárónt nevezték ki külügyminiszternek, mely posztot 1999-ig töltötte be. Külügyminisztersége alatt az úgynevezett Flagship Water projekten dolgozott, amelyet a nemzetek közössége anyagilag támogatott, hogy a régió vízproblémájára hosszútávú megoldást találjanak és megtalálják a békés kapcsolatok rendezését Izrael, [[Jordánia]] és más [[Közel-Kelet|közel-kelet]]i ország között. 1999. május 27-én Netanjáhú lemondott a Likúd pártvezéri posztjáról és Sárónt választották meg a párt új elnökének.
78. sor:
=== Miniszterelnökként ===
[[Fájl:Ariel Sharon Headshot.jpg|thumb|right|188px|Aríél Sárón 2002-ben]]
A 2001. február 6-i választásokon 62,5%-kal győzte le [[Ehúd Bárák]]ot. A választások idején Sárónt családapaként és szerető nagyapaként mutatták be. Ehúd Báráknak védelmi miniszteri posztot ajánlott a kormányában, aki azt visszautasította. Sárón a kormányát március 7-én mutatta be a [[
2001 decemberében szóban és fegyveresen is összetűzésbe került [[Jasszer Arafat]]tal, miután a számos palesztin öngyilkos merénylő által elkövetett terrortámadások sok izraeli civil áldozatot követeltek. Sárón elrendelte a palesztin terroristák és a civil lakosság infrastruktúrájának a lerombolását. Jasszer Arafatot Sárón virtuális házi őrizetbe kényszerítette [[Rámalláh]]ban.
2002 márciusában [[Szaúd-Arábia]] trónörököse, Abdullah herceg béketervet mutatott be, melyben javaslatot tett arra, hogy az arab államok teljes mértékben elismerik [[Izrael]]t, ha az teljesen kivonul a palesztin területekről. Sárón nem fogadta el a javaslatot. 2003. január 28-án tartották meg az előrehozott választásokat, amelyet a köztársasági elnök írt elő. Új kormányát 2003. február 27-én mutatta be a
2005. november 21-én lemondott a [[Likud]] vezetéséről és létrehozta a centrista [[Kádímá]] pártot.
| |||