„Budapest ostroma” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés Haladó mobilszerkesztés |
→Buda ostroma: A rossz tagolás miatt összekeveredtek a helyszínek. Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés Haladó mobilszerkesztés |
||
116. sor:
=== Buda ostroma ===
Buda védelmének gerincét a Pestről átdobott 8. SS lovashadosztály adta, emellett csupán a bekerítés elől visszavonuló egységek töredékei, az egységüktől elszakadt németekből felállított „Europa” riadózászlóalj és önkéntes egységek, mint a [[Vannay-zászlóalj]] és az egyetemi rohamzászlóalj, csendőrök illetve hungarista harccsoportok álltak rendelkezésre. Kezdetben a szovjetek sem rendelkeztek a támadáshoz elegendő gyalogossal, délen azonban hamar felzárkóztak a gépesített csapatokhoz, így még decemberben elfoglalták [[Albertfalva|Albertfalvát]] és a [[Kelenföld vasútállomás|Kelenföldi pályaudvar]] egy részét. A német hadvezetés december 27-én indított ellentámadást, ami sikerrel foglalta ezt vissza, majd december 29-én újabb sikeres ellentámadásra került sor.
A harcok fő pontja hamarosan a [[Városmajor]] lett, mivel ennek ellenőrzése alapvető fontosságú volt Buda ellenőrzéséhez. Ezt a Vannay-zászlóalj katonái igyekeztek minél jobban megerősíteni műszaki akadályokkal, géppuskákkal és páncéltörő kézifegyverekkel, valamint nehézfegyverzettel. A [[Széll Kálmán tér]]en tüzérséget állítottak fel támogatásukra.<ref>Ungváry Krisztián: i. m. 134–137. o.</ref> A január 1-jei támadás kezdeti szovjet sikerei után a Vannay-zászlóalj visszaverte őket, majd ellentámadásban visszafoglalta elvesztett állásait, amit január 19-ig tudtak ezután tartani.
A január 1-jei támadás kezdeti szovjet sikerei után a Vannay-zászlóalj visszaverte őket, majd ellentámadásban visszafoglalta elvesztett állásait, amit január 19-ig tudtak ezután tartani. A támadók az év elejére harc nélkül szerezték meg a [[Rómaifürdő]]t, valamint nagyobb harc nélkül [[Budakalász]]t és [[Békásmegyer]]t. Január 3-án a [[Mátyás-hegy]] hétszer is gazdát cserélt, az ezt követő szovjet rohamok azonban január 7-ig nem jártak sikerrel. Nagy harcok folytak még a [[Sas-hegy]] birtoklásáért is, aminek elvesztése esetén kétségessé vált volna Buda védelme, mivel onnan be lehetett látni a környező részeket és oda tüzérségi tüzet irányítani. Január 20-án támadás indult a [[Farkasréti temető]]ben is, ami azonban elakadt, és a január 25-én SS csapatokkal indított ellentámadás visszafoglalta azt. Pest elfoglalásáig azonban viszonylagos nyugalom volt Budán, a kiürítést követő napokban pedig az áthozott katonák enyhítették az itteni katonai helyzetet, hiszen a befagyott Dunán nem kellett szovjet támadástól tartani.<ref>Ungváry Krisztián: i. m. 138–142. o.</ref>▼
A támadók az év elejére harc nélkül szerezték meg a [[Rómaifürdő]]t, valamint nagyobb harc nélkül [[Budakalász]]t és [[Békásmegyer]]t. Január 3-án a [[Mátyás-hegy]] hétszer is gazdát cserélt, az ezt követő szovjet rohamok azonban január 7-ig nem jártak sikerrel.
▲
Január 20-a után a német felmentési kísérletek szovjet csapatokat vontak el, a városban mintegy héti nyugalom következett, a város déli részén napokra megszűnt az állandó tüzérségi tűz is. Eddigre Buda 722 háztömbjéből mindösszesen 114 került szovjet kézre. A német parancsnokság igyekezett ezeket a napokat az arcvonal kiigazítására kihasználni, valamint felkészültek, hogy szükség esetén megpróbálják visszaszerezni a [[budaörsi repülőtér|budaörsi repülőteret]] az ellátási gondok megszüntetésére. A január 22-i harcokban Afonyin altábornagy repesztalálattól megsérült, a Budapest csoport parancsnokságát Managorov vette át. Az elkövetkező napokban lassan újraindultak a szovjet támadások, elkezdték a Sas-hegy bekerítését, valamint elfoglalták a [[Városmajor]]t. Az előrenyomuló vöröskatonák már kézifegyverekkel is be tudták lőni a [[Vérmező]]t, az utolsó szükségrepülőteret, ahol az utánpótlást hozó vitorlázógépek leszállhattak.<ref>Ungváry Krisztián: i. m. 144–147. o.</ref>
| |||