„Bourbon Ferenc spanyol király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Az Aranygyapjas rend lovagjai kategória hozzáadva (a HotCattel) |
kékít |
||
42. sor:
[[Ferenc de Paula spanyol infáns|Bourbon (Paulai) Ferencnek]] ([[1794]]–[[1865]]) spanyol királyi hercegnek és Cádiz hercegének, [[IV. Károly spanyol király|IV. Károly]] [[Spanyolország uralkodóinak listája|spanyol király]] fiának és első feleségének, [[Lujza Sarolta nápoly–szicíliai királyi hercegnő|Bourbon Lujza]] szicíliai királyi hercegnőnek, [[I. Ferenc nápoly–szicíliai király]] lányának a legidősebb csecsemőkort túlélt fia.
(Paulai) Ferenc cádizi hercegnek a bátyja, [[VII. Ferdinánd spanyol király|VII. Ferdinánd]] [[Spanyolország uralkodóinak listája|spanyol király]] fiúörököse nem lévén a régi kasztíliai trónöröklés visszaállításával jelölte legidősebb lányát, [[II. Izabella spanyol királynő|Izabella]] [[infáns]]nőt a trónra, de a [[Bourbon-ház]] trónra léptével a nők trónöröklési jogát hatályon kívül helyezték, és a száli frank trónöröklést vezették be. Ez utóbbi értelmében VII. Ferdinánd legidősebb öccsének, Károlynak kellett volna követnie a trónon a királyt, aki bátyja halála után fellépett a nőuralom ellen, és önmagát tartotta a jog szerinti királynak ''V. Károly'' néven. Követőit nevezték ''[[karlizmus|karlisták]]''nak.
VII. Ferdinánd ifjabb öccse, (Paulai) Ferenc cádizi herceg viszont támogatta bátyja [[Trónöröklési rend|trónöröklési]] terveit, és II. Izabellát közvetlenül apja halála után [[1833]]-ban, háromévesen kiáltották ki királlyá, és nevében anyja, [[Bourbon–Szicíliai Mária Krisztina spanyol királyné|Mária Krisztina]] özvegy királyné vette át a régensséget. Az ifjú királynő férjéül pedig elsőfokú unokatestvérét, (Paulai) Ferenc fiát, (Assisi) Ferenc herceget jelölték ki, hogy a [[
Az esküvőre [[1846]]. [[október 10.|október 10]]-én került sor. Ferenc a házassága révén megkapta a királyi címet, de nem vált társuralkodóvá. Ferenc [[homoszexualitás]]a miatt II. Izabella gyermekei apjának a királynő aktuális szeretőit tekintették, de erre a mai napig semmi bizonyíték nincsen. [[1868]]. szeptemberében [[Juan Prim]] és [[Francisco Serrano]] tábornokok felkelése következtében II. Izabellát megfosztották trónjától, és a királynő a férjével együtt [[III. Napóleon francia császár]]hoz menekült, formális lemondás nélkül.
| |||