„Törökországi törökök Észak-Cipruson” változatai közötti eltérés

A telepítésnek törvényes keretet próbáltak a törökök biztosítani, méghozzá egy ún. mezőgazdasági munkaerő-megállapodás keretében, amit Törökország és a Ciprusi Török Szövetségi Állam (az Észak-Ciprusi köztársaság elődje) kötött [[1975]]-ben. A telepítéseket a helyi török konzulátusok koordinálták, akik az embereket rádión keresztül toborozták. Sok telepes nehéz életkörülmények közül származott és szülőhazájában nem jutott földhöz. Különösen igaz volt ez a fekete-tengeri régióra. Egy Çarşamba vidéki falut egy gátépítés miatt kitelepítettek és a falu helyét elárasztották. Őket szinte teljes egészében Ciprusra irányították. Többen annyira szorult helyzetben voltak, hogy amikor felkínálták a letelepedés lehetőségét, rögvest igent mondtak, noha nem is tudták hol van Ciprus.

 

 

A telepeseknek itt aztán új, hamis dokumentumokat állítottak ki, hogy elüldözött ciprusi törököknek tűnjenek, így próbálván elkendőzni a genfi egyezmény megsértését. Amikor a telepesek elfoglalták a görög ingatlanokat, a török ciprióta tisztek begyűjtötték az emberek személyes adatait és olyan papírokat hamisítottak a részükre, amelyekben születési helyüknek a jelenlegi lakhelyükhöz legközelebb fekvő településeket adták meg. Így például a [[Karpasz-félsziget]]en letelepített törökök közül számos embernek a hamis igazolványok szerint az ottani Mehmetçik falu lett volna a szülőhelye. Amikor [[İsmet Kotak]]ot, a török ciprióták munkaügyi miniszterét kérdezték a telepítésekről, ő azt válaszolta, hogy őshonos török ciprióták visszatelepítéséről van szó, akiket korábban elüldöztek. Ám mivel a helyi hatóságok által kreált dokumentumok nem voltak hihetők, ezért a szövetségi állam vezetése újakat hamisított a telepesek részére.