A brassói százatyákat nem a polgárok választották, hanem a városi tanács (szenátus) nevezte ki őket, döntéseiket pedig felülbírálhatták, így politikai befolyásuk bizonyos mértékben illuzórikus volt. Minden egyes fertályt (Portica, Petri, Catharinae, Corporis Christi) 25 házas, háztulajdonos családfőférfi képviselt, akiket a leginkább rátermett, tapasztalt polgárok közül választottak. A centumvirátus nem csak mesteremberekből állt (bár ők képviselték a csoport legnagyobb részét), hanem egyéb vagyonos emberek is tagjai voltak, például szenátorok rokonai vagy kereskedők. A kinevezés egy életre szólt, az illető csak akkor távozott a százatyák közül, ha lemondott, meghalt, vagy pedig magasabb pozícióba került (a brassói [[cursus honorum]] szerint ugyanis csak centumvirekből lehettek szenátorok, csak szenátorokból lehettek városkapitányok, és csak kapitányból városbírók). Üresedés esetén a szenátus nevezett ki újabb centumvirt.{{refhely|azonos=R84}}{{refhely|azonos=P189}}
