„III. Celesztin pápa” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a sablon |
a →Pápaként Henrik ellen: egyértelműsítés, replaced: → [[Palermo (Olaszország)| [[Wikipédia:AutoWikiBrowser|AWB |
||
31. sor:
Henrik a vérengzést követően Szicília ellen vonult, azonban Tankréd óriási vereséget mért az uralkodóra, és még Konstancia császárnét is foglyul ejtette. A Németországba menekülő császár kérte Celesztin befolyását felesége megmentéséért. A szicíliai uralkodó hallgatott a pápa szavára, és szabadon engedte a császárnőt. Azonban Henrik nem érzett hálát a pápa iránt, és [[Német-római Birodalom|birodalmában]] azonnal saját elképzelése szerint kezdte alakítani az egyházi méltóságokat, elnyomva az egyház hatalmát.
Celesztin többször is kiközösítéssel fenyegette meg a császárt, főként miután [[1192]]-ben ''Leopolddal'', [[Ausztria]] hercegével elfogatta [[I. Richárd angol király|Oroszlánszívű Richárdot]], [[Anglia]] [[király]]át. A keresztes hadakozásaiból hazafelé tartó uralkodó szabadulásáért százezer fontot követelt. Celesztin [[1193]]-ban végül kénytelen volt kiátkozni Leopold herceget és segítőit, majd megígérte, hogy ugyanez a sors vár a császárra is, ha nem engedi útjára Richárdot. Henrik végül engedett, de a pápa ellen bosszút fogadott. Erre [[1194]]-ben megfelelő alkalom nyílt, ugyanis meghalt Tankréd, Szicília királya. A nyomába lépő gyenge uralkodó pedig nem volt képes feltartóztatni Henrik seregét. A pápa igyekezett diplomáciai eszközökkel megakadályozni, hogy Közép-Itália a császár két állama közé kerüljön, azonban ez nem sikerült. Sőt a császár elérte, hogy Celesztin elismerje őt Szicília urának, és 1194 [[karácsony]]án [[Palermo (Olaszország)|Palermóban]] fejére tegye a királyi koronát.
Henrik ezek után birodalmának központját Szicíliába helyezte át, és minden erejével azon volt, hogy a pápa fennhatósága alá tartozó területekből minél nagyobb részt hajtson uralma alá. Celesztin és Henrik hadakozásának végül a császár váratlan halála vetett véget [[1197]] szeptemberében.
A Henrikkel szembeni konfliktus annyira lekötötte a pápa erejét, hogy Európa más részeivel addig nem is tudott foglalkozni. 1197 után azonban változott a helyzet. Immár kilencvenkettedik életévében hozzáfogott a házasság szentségének védelméhez. Sikerült rávennie [[VIII. Alfonz kasztíliai király|IX. Alfonzot]], [[Kasztília]] királyát, hogy felbontsa vérfertőző jegyességét egy [[Portugália|portugál]] hercegnővel. Megromlott a kapcsolata [[Franciaország]]gal, miután érvénytelennek nyilvánította [[II. Fülöp Ágost francia király|II. Fülöp Ágost]] király első házasságát. ''Gregorius de Chrescentio bíboros'' személyében pápai legátust küldött [[Magyarország]]ra, hogy [[1192]]-ben [[I. László magyar király|I. Lászlót]] szentté avassák. Megerősítette pápai levelében az [[Eger|egri]], a [[Csanádi püspökség|csanádi]] és a [[kalocsa]]i [[érsek]]i széket is. Az ő pontifikátusa alatt fejezte be [[III. Honorius pápa|Cencio Savelli]] a ''Liber censuum''ot, amely a pápaság javainak teljes jegyzéke volt. Celesztin álma egy elsöprő erejű keresztes hadjárat indítása volt, és ezért megerősítette a [[Német Lovagrend]] jogait.
| |||