„Rocketdyne J–2” változatai közötti eltérés

* Fő oxidálóanyag szelep: az oxidálóanyag-áramlást szabályozó fő egység is egy pillangószelep volt, amelyet a másik főszelephez hasonlóan zárt pozícióban tartottak rugóerő segítségével és pneumatika segítségével nyitották üzemi állásba, illetve zárták. A főszelepnek két (első és második fokozatbeli) működtető szelepe volt, amelyeket pneumatikus úton nyitható, szabályzó mágnesszelep megnyitásával hoztak működésbe. Ezzel a megoldással el tudták érni a főszelep fokozatos nyitását (amelyet egy hőmérséklethez igazodó szabályozó rendszer is segített), és így minden hőmérsékleten való megbízható működését.

* Hajtóanyag-szabályzó szelep: ennek a kiegészítő szelepnek a feladata a hajtóanyagtartályok párhuzamos és pontos ürítése volt és az oxidálóanyag turbószivattyú kilépő csigavonala mellett helyezték el. Működését [[elektromos]] úton, motorhajtással oldották meg. A működés során az üzemanyagtartályokba épített üzemanyagszint érzékelők szabályozták a szelep nyitásának állását és biztosították a tartályok tartalmának egyforma ütemű ürítését. A szabályzó szelep egy másik funkciója volt, hogy szabályozni lehetett általa a tolóerőt, mégpedig az égéstérbe engedett hajtóanyag mennyisége és ezáltal a hidrogén/oxigén keverék arányának változtatásával. Ha szelep kevesebb hidrogént juttatott az égéstérbe, akkor el lehetett érni az 5,5:1 hidrogén/oxigén keverési arányt, amely a leghatékonyabb égést biztosította és kb. 1000 kN-nal növelte meg a tolóerőt. Ezt a konfigurációt általában a repülés kb. 70%-ban alkalmazták egy tipikus Apollo repülésen. Amikor teljesen nyitott állapotba állították a szelepet, akkor a keverési arány 4,5:1-ig csökkent és rengeteg felesleges, elégetlen hidrogén is távozott a hajtóműből és a teljesítmény is lecsökkent. Ezt a repülés 30%-ban alkalmazták, hogy elkerüljék a tartályok aszimmetrikus kiürülését, illetve, ha más repülési profil mentén kevesebb hajtóerőre volt szükség.

 

===Gázgenerátor és turbina tápláló rendszer===