„Saruman” változatai közötti eltérés

▲A többi mágussal együtt Curunír is a [[Maia (Középfölde)|maiák]] közé tartozott, tehát ainu volt. [[Ea|Eába]] való belépésük után a maiák nagy része társult egy [[Valák|valához]], hogy segítse őt és tanuljon tőle. Ebben az értelemben Curumo Aule maiája volt, ami azért különösen érdekes, mert kezdetben [[Sauron]] is A Kovács tanítványa, segítője volt, és később választotta inkább [[Morgoth]]-t mesteréül.

▲Nagy hatalmának, ügyesen forgatott szavainak és rendkívüli kézügyességének köszönhetően [[Harmadkor (Középfölde)|Hk.]] 2463-ban a Fehér Tanács vezetőjévé választják. Ennek oka lehet még, hogy átfogóan ismerte Sauron alkotásait. 2759-ben az akkori [[gondor]]i helytartó, Beren engedélyével letelepedett Vasudvardban. Kezdetben Rohan barátja volt, de nyilvánvalóvá vált, hogy hatalmi tényezővé akar válni és mennyire vágyik a [[Egy Gyűrű|Hatalom Gyűrűjére]]. Ezért telepedett le Vasudvardban, ugyanis használni akarta az ottani [[palantír]]t. Hasonló okokból győzte meg a Fehér Tanácsot, hogy ne űzzék ki Sauront Dol Guldurból, bár amikor erre mégis rászánták magukat, a sikert a Tanács tagjai főképp Sarumannak tulajdonították (bár Sauron már várta a támadást, és menekülése csak csel volt, hogy Mordor Uraként hamarosan újra felbukkanhasson). Saruman azt remélte, hogy ha békén hagyják a Gyűrűt, magától is felbukkan.

▲2953-ban Vasudvard teljes jogú ura lett. Megerősítette az erődöt és védelmére gonosz embereket és orkokat gyűjtött, akik parancsára fosztogatni kezdték a [[Fangorn-erdő]]t, hogy fáit a fegyverkohók fűtőanyagának felhasználják. Egyúttal kémkedni kezdett Gandalf után, ügynököket tartott [[Brí]]ben és a Megyében. 3000 körül kezdte használni a [[palantír]]t, és így Sauron csapdájába esett. Ettől kezdve, hiába hitte, hogy szabad, már a Sötét Úr irányította. 3010-ben Saruman parancsára Kígyónyelvű [[K%C3%ADgy%C3%B3nyelv_(szerepl%C5%91)|Gríma]] Théoden, a rohani király bizalmába férkőzött, aki a király unokaöccsét, Éomert száműzte, Rohan védelmét más módon is akadályozta, és egyéb, Orthanc céljainak megfelelő cselekedetekre bírta a királyt. Saruman azzal hitegette Grímát, hogy ha segít neki Nyugatvég felprédálásában, megkaphatja Éowynt, a király unokahúgát. Gríma már korábban is szemet vetett a lányra, de mivel Théoden udvarmestere volt, nyugton kellett maradnia (azonban 3019-ben Gandalf felszabadítja a királyt és elűzi Grímát).

▲A Fehér Tanácsban tanúsított kétszínű viselkedésével sokszor késleltetett fontos intézkedéseket és eloszlatott amúgy jogos félelmeket, ezért a tanács több tagja, mint [[Galadriel]] királynő, és talán maga Gandalf is, gyanakodni kezdett céljai tisztessége felől. Árulása valóban lelepleződött, amikor a jóhiszemű Radagastot eszközként használva, 3018. július 10-ére Vasudvardba csalta Gandalfot, beavatta azon tervébe, hogy színleg csatlakozni kíván Sauronhoz (mert véleménye szerint fegyverrel nem győzhető le); ugyanakkor feltárta előtte, hogy igényt tart a Középfölde feletti uralomra és az Egy Gyűrűre. Bár Gandalfot azzal kecsegtette, hogy osztozik vele az uralomban és a Gyűrűn, a szürke mágus nemet mondott e tervekre, mert tudta, hogy mögöttük Saruman eluralkodó félelme bújik meg Saurontól s ugyanakkor önző hatalomvágya is. Saruman, aki ekkoriban változtatta meg nevét is Fehér Sarumanról Sokszínű Sarumanra (ezzel deklarálva, hogy a Világőrök követéből gyakorlatilag, szándékaiban legalábbis, emberré vált, aki „világi” tudásra és „világi” hatalomra vágyik),<ref>Ld. még Tolkien "Mythopoiea" c. versét: „Az ember - félisten, megtört fénynyaláb, a rajta átfutó Fehér színét temérdek árnyalatra, és végtelen sok változatra bontja szét, s az élet formáit alkotja gondolatról gondolatra.”</ref> ezután börtönbe vetette Gandalfot, ahonnan az Radagast és Szélura Gwaihir segítségével nem sokkal később megszökött. Saruman Őrzőből demiurgosszá változott, aki a mágikus és racionális tudásba, valamint a (Tolkien által eleve romlottnak tartott) technológiába helyezte a hitét. Bár Gandalfnak és talán saját magának is azt hazudta, hogy mindezt csak Szauron kijátszására teszi, azonban tettei által kétségkívül gonosszá lett, hiszen birodalmakat és sorsokat tett tönkre (Rohanban, illetve a Fangorn entjei között), és alkotásait mások pusztulása árán hozta létre (pl. erdőirtás, várostrom).

▲Saruman évek óta építgetett kémhálózata segítségével tudomást szerzett a Gyűrű útjáról, [[Uruk-hai orkok|uruk-hai]] katonáit a Szövetség után küldte, akik mordori és hegyi orkok segítségével az Amon Hennél rajtuk is ütöttek, és bár Frodó megmenekült a Gyűrűvel, [[Tuk Peregrin]]t és [[Borbak Trufiádok|Borbak Trufát]] az orkok foglyul ejtették; azonban Vasudvardba már nem jutottak vissza, mert a rohani lovasság egy szálig elpusztította őket. Így a Gyűrű megmenekült Sarumantól, aki a háború végéig semmi hírt nem kapott róla, reménye a hatalom könnyű megszerzésére füstbe ment. Már csak közönséges fegyvereiben reménykedhetett. A hatalom megszerzésének első lépéseként a végső csapást szánta a szomszédos [[Rohan]]nak, amikor mintegy tízezer főből: orkokból, farkasokból, hegylakó és dún-földi emberekből álló serege megtámadta az országot, melynek népe a Helm-szurdok erődjébe, [[Kürtvár]]ba menekült. Az Erkenbrand vezette erősítés az utolsó pillanatban veri vissza és űzte a sereget az erdőbe, ahol a huornok végeztek velük. Közben az entek, akik feldühödtek, hogy Saruman évek óta pusztítja erdeiket, hogy a fákkal Vasudvard kohóit táplálja, megrohanták Vasudvardot, lerombolták, Sarumant pedig bent rekesztették Orthanc tornyába; a [[kürtvári csata|kürtvári csatából]] győztesen megtérő Gandalf kizárta a Tanácsból, varázsbotját eltörte (azaz kitaszította a mágusok rendjéből is), így Saruman mágikus hatalmának javarészét is elvesztette. Bár Gandalf előtte még felajánlotta Sarumannak, hogy bántatlanul távozhat, ha segít jóvá tenni bűneit, varázsbotját zálogba adja, és Orthancot elhagyja, a legyőzött mágus azonban annyira félt Saurontól és lidérc-küldönceitől, akik időről időre ellenőrizték, és annyira nem bízott Gandalf szavában, hogy nem volt hajlandó a védett Orthancból elmenni, inkább a bukást választotta.

▲Nemsokára kiderült, hogy hangjának varázsa még mindig a régi, és a jószívű entek hajlottak szavára, megbocsátottak neki, és kiengedték őt és Grímát Vasudvardból. A páros magát koldusnak álcázva a Megyébe ment, bár útközben Galadriel és Gandalf, akikkel összefutottak, újból felajánlották nekik, hogy bocsánatot nyernek, és Curunír visszatérhet Valinorba. De Saruman ehelyett a Megyébe ment, hogy kicsinyes bosszúját beteljesítse.

▲Gyűlölte a félszerzeteket, mert elorozták előle a Gyűrűt, és mert kettejük részt vett Vasudvard lerombolásában. A Megyébe ért. Sok szolgája bukása után is hű maradt hozzá, a Megyében hatalomra segítették a pénzéhes [[Tarisznyádi-Zsákos Lothó]]t, aki azelőtt üzleti partnere volt élelem és élvezeti cikkek [[exportőr]]e minőségében.

▲Kapzsi – mert a Megyében így hívták Sarumant emberei nyomán – Lothón keresztül befolyásolhatta a Megye vezetését, de a valódi uralmat hamarosan fegyveres banditái vették át, akik Brít és más közeli településeket is rettegésben tartottak. A Megyében Saruman nemcsak újabb országot nyert az uralkodásra, ahol Mordorhoz hasonló zsarnokságot teremtett, de annak módszeres tönkretételével és kiszipolyozásával Vasudvard lerombolása miatti bosszúvágyát is kiélte. Azonban hatalmát a visszatérő Frodó és társai könnyen megdöntötték, mert a banditák rosszul voltak felfegyverezve, és amikor komoly harcra került a sor, legtöbbjük nem akarta irháját kockáztatni főnökéért. A győztes hobbitok előtt Saruman felfedte magát, hogy maradéktalanul élvezze a tönkretett ország feletti szomorúságukat, de mikor elárulta nekik, hogy Kígyónyelv ölte meg Lothót, Gríma gyűlöletében és hatalmaskodó urától eredő folytonos megalázottságára ráunva, elvágta a torkát. Így ért véget az egykor hatalmas és jóságos lény Középföldén megtestesült élete, ahol nem bukkant fel többé.

▲[[Címer]]e, jelképe a Fehér Kéz, amelyet néha megnevezésként vagy [[értelmező jelző]]ként is használtak vele kapcsolatban (pl. [[Tuk Peregrin|Tuk Pippin]] egy helyütt: „Szeretném a Fehér Kéz vesztét látni.”; GyU, Európa kiad. 1995, 97. o.). Lobogóján és katonái viseletén (sisak, pajzs) is ez az embléma szerepel.