„Szatka” változatai közötti eltérés
új cikk |
(Nincs különbség)
|
A lap 2021. május 4., 19:11-kori változata
Szatka (orosz nyelven: Сатка) város Oroszország európai részén, a Cseljabinszki terület Szatkai járásának székhelye.
| Szatka (Сатка) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Föderációs alany | Cseljabinszki terület | ||
| Járás | Szatkai | ||
| Irányítószám | 456910–456918 | ||
| Körzethívószám | 35161 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 41 798 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Elhelyezkedése | |||
.svg)
 Szatka
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 55° 03′, k. h. 59° 03′Koordináták: é. sz. 55° 03′, k. h. 59° 03′ | |||
Szatka
Pozíció a Cseljabinszki terület térképén
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szatka témájú médiaállományokat. | |||
.png)
.svg)
Lakossága: 45 178 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]
Elhelyezkedése
A Déli-Urál nyugati oldalán, a Bolsaja Szatka folyó partján helyezkedik el, Zlatouszttól 60 km-re, Cseljabinszk területi székhelytől 176 km-re nyugatra. Vasútállomás a dél-uráli vasútvonal, Berdjaus–Bakal közötti szakaszán. A várostól délre vezet az 
„Urál” főút.
A várostól 25 km-re délkeletre, 724 m tengerszint feletti magasságban elterülő Zjuratkul-tó és tajgával borított, barlangokat rejtő vidéke 1993 óta természetvédelmi terület.
Története, gazdasága
A Sztroganov család tagjai, Sz. G. Sztroganov és fia, A. Sz. Sztroganov által 1756-tól létesített vasöntő és vasgyártó manufaktúra településeként jött létre 1757-1758-ban. Az üzem a Kis- és a Nagy-Szatka (Malaja- és Bolsaja Szatka) folyó találkozásánál épült. A vasgyártást a közeli (Bakal település melletti) vasérctelep gazdag készleteire alapozták. A Pugacsov-féle felkelés idején Szatka kemény harcok színhelye volt, hiszen az üzem fegyvert, ágyúgolyókat is gyártott. 1824-ben I. Sándor cár hosszabb utazást tett az országban, ekkor felkereste a dél-uráli vasgyárakat, köztük a szatkai gyárat is.
A 19. század végén a közelben magnezittelepet tártak fel és 1901-ben „Magnezit” néven gyárat alapítottak. 47 km-re Szatkától a folyón vízerőművet és kohászati gyárat építettek („Porogi”), majd 1910-ben – külföldi segítséggel – megkezdték ferroötvözetek gyártását. 1917-ben a szatkai gyárnál is elkészült a vízerőmű (vagy ekkor kezdték építeni).
Szatka település – 1937-től város – a magnezitbányászat és -feldolgozás egyik központja lett. A szovjet korszakban hatalmasra nőtt Magnezit Kombinát a város meghatározó iparvállalata volt, több mint tízezer dolgozót foglalkoztatott. A „Porogi” nevű gyárat is szervezetileg hozzácsatolták és átállították perikláz tűzálló anyagok gyártására. A privatizációt követően a 21. században a kombinátot „feldarabolták”, egyes utódvállalatai tovább működtek.
A régi városközpontban működő korábbi vasöntödét 2003-tól kezdve átállították ferromangán gyártására, így a privatizált vállalat nyereséges lett és túlélte a válságos éveket. Tevékenységével azonban erősen szennyezi a várost és környékét, 2017-ben ezért bírságot is kellett fizetnie.[3]
Oktatás, kultúra
A szakemberhiány enyhítésére még a háború vége előtt, 1944 augusztusában szakipari középiskolát alapítottak a városban. A kerámiaipari és bányászati technikum épületét a Magnezit Kombinát anyagi támogatásával emelték és 1958-ban adták át. Ebből a technikumból – 1993-tól kolledzsből – alakult meg 2008-ban a cseljabinszki székhelyű Állami Dél-Uráli Egyetem kihelyezett tagozata, a város első felsőoktatási intézménye.[4]
A település első fatemplomát a vasgyártó üzemmel egyidőben építették, és 1774-ben a Pugacsov-felkelők az üzemmel együtt felgyújtották. Az új templomot téglából emelték 1782–1785-ben, harangtornyán hat harangot helyeztek el. Az 1850–1851. évi felújításkor jelentősen átépítették, a kupolákat bearanyozták. A szovjet korszakban, az 1930-as évek elején a templomot bezárták, harangtornyát, kupoláit lebontották, 1948-ban a harmadik szintjét is. 1956-tól az épületben mozi volt, majd 1990-ben a helytörténeti múzeum anyagát költöztették az épületbe. Az eredetileg 1957-ben alapított múzeum kiállítását 1994-ben nyitották meg újra. 2008-ban teljes felújítást végeztek az épületen.
Jegyzetek
- ↑ 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. (Hozzáférés: 2021. április 18.)
- ↑ Саткинский чугуноплавильный завод оштрафовали на 200 тыс. рублей (rosbalt.ru, 2017-12-22. Hozzáférés: 2021-04-18)
- ↑ История колледжа (susu.ru, hozzáférés: 2021-04-19)
Források
- Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994)
- Словарь "География России" (Гл. ред. А.П. Горкин, 1998)
- Саткинский чугуноплавильный завод (chelreglib.ru, hozzáférés: 2021-04-18)
- Здание Саткинского краеведческого музея (fotókkal; livejournal.com, hozzáférés: 2021-04-19)
További információk
- Саткинский Чугуноплавильный завод (Fotók a városról 1910-ből és 2018-ból)
