„Szentté avatás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
1. sor:
A '''boldoggá avatás''' ''(beatificatio)'' és a '''szentté avatás''' ''(canonisatio)'' egyházjogi fogalmak a [[Római katolikus egyház|katolikus egyházban]]: annak az ünnepélyes kijelentése, hogy az elhunytat Isten felvette a szentek, illetve boldogok seregébe, az elhunyt „Isten színe látására jutott”. Természetesen enélkül is lehet valaki boldog vagy szent, az a rítus ennek csupán az egyház általi elismerését jelenti. A ''boldoggá avatás'' megelőzi a szentté avatást. A boldoggá avatottat az egyház már hivatalosan felveszi a szentek jegyzékébe, de a hívek a boldoggá avatott személy [[Ereklye|ereklyéit]] még nem tehetik ki nyilvános tiszteletre, és [[templom]]ot sem szentelhetnek neki ([[kápolna|kápolnát]] vagy [[harang]]ot már igen).
A boldoggá/szentté avatásnak az előbb említett, általános formájához képest, másféle
A boldoggá avatásnak csak területileg korlátozott hatálya van: egy bizonyos régióban, közösségben engedélyezi a boldoggá avatott tiszteletét. Ez a közösség lehet egy részegyház (például [[egyházmegye]]), egy adott országban élő közösség vagy például [[szerzetesrend]].
A ''szentté avatás''
A boldoggá, illetve szentté avatás [[teológia]]i tartalma azonos: annak kinyilvánítása, hogy az adott személy hősies fokon gyakorolta a keresztény [[erény]]eket, vagy pedig életét áldozva tett tanúságot a Krisztusba vetett hite mellett ([[vértanú|mártírium]]).
A boldogok és szentek tisztelete a kereszténység három nagy ágazata közül kettőnek: a katolikus egyháznak és az [[ortodox kereszténység|ortodox egyház]]nak a jellemzője. A [[protestantizmus]] elveti a szentek tiszteletét, mivel az egész katolikus szentség-teológiát bibliátlannak, a [[Biblia|Szentírás]] tanítását kiforgatónak és végső soron meghamisítónak tartja. Szentté avatni a protestánsok szerint senkit nem kell, amivel kiemelnénk őt a többi hívő közül, hiszen a Szentírás így tanít erről a kérdésről: „Öltsetek tehát magatokra
== Története ==
{{lásd|Őskeresztények|Ókeresztény egyház}}
Már a [[kereszténység]] történetének kezdetén tisztelet övezte azokat, akik legközelebb álltak [[Jézus]]hoz: édesanyját, [[Szűz Mária|Szűz Máriát]], nevelőapját, [[József (Jézus nevelőapja)|Szent Józsefet]], másod-unokatestvérét, [[Keresztelő János]]t és az [[apostol]]okat.
22. sor:
401-ben az V. [[karthágói zsinatok|karthágói zsinat]] rendelte el, hogy minden felszentelt [[oltár|oltárnak]] legyen legalább egy szent ereklyéje.
A XI. századi reformpápaság a [[pápa (egyházfő)|pápai]] illetékesség körébe vonta a legfontosabb egyházi döntéseket, így
[[II. Orbán pápa]] (1088-1099) alatt már formai kritériumok is megjelentek, például a hiteles szemtanú-vallomás, ill. egyértelmű zsinati döntés szükségessége.
34. sor:
{{lásd|A szentek és ereklyéik tisztelete}}
== A jelenlegi eljárás ==
A boldoggá, illetve szentté avatások jelenlegi rendjét két [[Szentszék|szentszéki]] dokumentum szabályozza: a „Divinus Perfectionis Magister” kezdetű apostoli rendelkezés (1983) és a „Sanctorum Mater” kezdetű instrukció (2007).
40. sor:
A per egymást követően két szinten zajlik. Elsőként helyi (egyházmegyei) szinten, s azt követően Rómában, a szentté avatások ügyében illetékes kongregációban.
=== Helyi szinten ===
A szentté avatást bárki (jogi vagy természetes személy) kezdeményezheti a halál helye szerinti illetékes [[püspök|főpásztornál]], feltéve, hogy a jelölt ''(„Isten szolgája”)'' már legalább öt éve halott. Az eljárás lefolytatására az a püspök jogosult, akinek az egyházmegyéjében Isten szolgája elhunyt. A megyés főpásztor kötelessége, hogy mielőtt elindítana egy ügyet, kivizsgálja: a jelölt életszentségének vagy vértanúságának híre valóban elterjedt-e a hívek körében. Az eljárás egyházmegyei szakaszában a jelölt életútjáról vagy vértanúságáról össze kell gyűjteni minden lényeges írott forrást – ha régi ügyről van szó –, vagy minden fontos szóbeli tanúvallomást és iratot – az új ügyekben. A tanúvallomásokat nagyon aprólékos, közel száz kérdésből álló kérdőív segíti, mindig az adott személyhez és helyzethez igazítva a vizsgálat szempontjait. Legalább 30-35 tanú meghallgatására kerül sor a legközvetlenebb ismeretségi körből.
47. sor:
Amikor helyi szinten minden vizsgálat megtörtént, és összeállt az általában hatalmas terjedelmű anyag az avatandó életéről és tetteiről, akkor az aktákat – hitelesítésük után – lezárják, lepecsételik, majd Rómába küldik.
=== A Vatikánban ===
A Vatikánban ellenőrzik és elismerik az egyházmegyei eljárás szabályszerűségét.
Utána többlépcsős eljárás keretében vizsgálják az összegyűlt anyagot. Az iratok alapján készített összefoglaló munka az ún. positio. Először általában a történészek vizsgálják az életutat. Utána a teológusok következnek. Ezután kerül az anyag a [[kongregáció]] [[bíboros|bíborosaihoz]]. A történészek nyilatkoznak a dokumentációról, annak a teljességéről, megbízhatóságáról, hitelességéről, a teológusok a hősies erénygyakorlatról, életszentségről vagy a vértanúságról, a bíborosok összegző véleménye után pedig a kongregáció ''bíboros prefektus''a a pápa elé tárja az ügyet, aki
== Jegyzetek ==▼
{{jegyzetek}}
▲==Jegyzetek==
== Magyar nyelvű szakirodalom ==
* Kuminetz Gézaː ''A boldoggá- és szenttéavatási eljárás kézikönyve'', Szent István Társulat, Budapest, 2012, {{ISBN|9789633619674}}, 406
== Források ==
*[http://lexikon.katolikus.hu/S/szentt%C3%A9%20avat%C3%A1s.html
*[http://web.axelero.hu/kesz/jel/05_06/kozelkep.html Haider Márta: Boldoggá és szentté avatások az Egyházban]
*[http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&id=3214 Mi a különbség a szentté és a boldoggá avatás között? – National Geographic]
| |||