„Kaán Károly” változatai közötti eltérés

▲Középiskoláit szülővárosában, [[Nagykanizsa|Nagykanizsán]] végezte. 1885–1889 között a [[selmecbánya]]i bányászati és erdészeti akadémia hallgatója volt, erdészoklevelét 1890-ben szerezte meg. 1889-ben a [[besztercebánya]]i erdőigazgatáshoz osztották be, ahol 1892-től erdészjelöltként, 1895-től erdészként dolgozott. 1898-ban állami ösztöndíjjal a [[karlsruhe]]i műszaki főiskolán, valamint a [[Baden-Württemberg|badeni]] [[Fekete-erdő|fekete-erdei]] erdőgazdaságban folytatott tanulmányokat. Ezt követően hosszabb tanulmányutat tett [[Ausztria|Ausztriában]], [[Bukovina (régió)|Bukovinában]], [[Galícia|Galíciában]] és [[Németország|Dél-Németországban]]. 1901-ben főerdészi, 1907-ben erdőmesteri kinevezést kapott. 1908-ban áthelyezték a földművelésügyi minisztérium kincstári erdőket felügyelő I/B. főosztályára. 1912-től mint főerdőtanácsos a kincstári erdők gazdasági és igazgatási ügyeiért felelős I/B. I. osztály munkáját vezette. 1914-től természetvédelmi kormánybiztos volt, 1916-ban pedig a kincstári erdők I/B. főosztályának vezetője lett. 1918-ban a [[Károlyi Mihály-kormány|Károlyi-kormányban]] az erdőigazgatás országos vezetőjévé nevezték ki és pozícióját a [[Tanácsköztársaság]] idején is megtartotta. 1919-ben az erdő- és faügyek kormánybiztosa lett, 1924-ig helyettes államtitkári, 1924–1925-ben címzetes államtitkári címmel. 1925-ben nyugdíjba vonult és hátralévő éveit a [[természetvédelem]]nek szentelte. 1938-tól haláláig az [[Országos Természetvédelmi Tanács]] elnökeként tevékenykedett.

▲[[Fájl:Kaán Károly emléktáblája Szilágyi Erzsébet fasor 10 Szamos utcai front.JPG|bélyegkép|jobbra|200px|<center>[[Emléktáblák Budapest XII. kerületében|Kaán Károly emléktáblája]] a Budapest XII. kerületi Szilágy Erzsébet fasor 10. szám alatt</center>]]

▲Az országos [[erdőgazdálkodás]] erős kezű szakembere volt, sokat tett az erdei termékek gazdasági haszonvételének racionalizálásáért, emellett újjászervezte az állami [[erdőigazgatás]] rendszerét. A [[fakitermelés|fakitermelő]] vállalatok rablógazdálkodásának megfékezésére sürgette az állami beavatkozást. Miután Magyarország erdőterületeinek 84%-át 1920-ban a [[trianoni békeszerződés|trianoni szerződéssel]] elveszítette és faínség veszélyeztette az országot, Kaán figyelmét, kezdeményezőkészségét és szakértelmét az [[Alföld]] átfogó [[erdőtelepítés|fásítási]] terveinek szentelte. Fáradozásainak köszönhetően 1923-ban született meg az Alföld-fásítási törvény (1923. évi XIX. tc.), s a törvényben foglaltak alapján megindultak a munkálatok. Noha a terv végül csak részlegesen valósult meg, az alföldi erdő- és fás területek számottevően gyarapodtak. Kaán ezen túl egyik előharcosa volt a modern szemléletű [[természetvédelem]]nek, erőfeszítéseinek köszönhetően született meg 1935-ben az erdő- és természetvédelemről szóló törvény (1935. évi IV. tc.), amely elrendelte a védelem alatt álló növény- és állatfajok körét, valamint a természeti értékek védelmében lehetővé tette a kármegelőző állami [[kisajátítás]]t is. Nyugdíjas éveiben [[gazdaságpolitika]]i kérdésekkel, erdészet- és [[gazdaságtörténet]]i kutatásokkal is foglalkozott.

▲Tudományos eredményei elismeréseként 1924-ben a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező tagjává választotta. 1920–1923 között az [[Országos Erdészeti Egyesület]] alelnöki tisztét töltötte be, 1940-től pedig a társaság tiszteleti tagja volt. A finn erdészettudományi társaság már korábban, 1934-ben tiszteleti tagjává választotta, 1938-ban pedig a [[Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem|József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem]] [[sopron]]i [[Nyugat-magyarországi Egyetem|Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karának]] tiszteletbeli doktora lett.