„Jean-Louis Trintignant” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a link
31. sor:
== Pályafutása ==
 
Trintignant főszerepeket játszott olyan klasszikusokban, mint az ''Út a túlsó partra,'' az ''[[Egy férfi és egy nő]],'' vagy minden idők egyik legsikeresebb francia filmje, a [[Bernardo Bertolucci]] által rendezett ''[[A megalkuvó (film, 1970)|A megalkuvó]].'' Ezek után alaposan kiélvezhette a siker ízét, hiszen 1969-ben a [[Cannes-i fesztivál|Cannes-i Filmfesztivál]]on elnyerte a legjobb férfi alakításnak járó [[Arany Pálma]] díjat. Ezek után főként Olaszországban dolgozott, többek között [[Valerio Zurini]]val a ''Tatárpuszta'' című háborús drámában, melyben [[Vittorio Gassman]] és [[Giuliano Gemma]] voltak a partnerei.
 
Trintignant olaszországi szereplésének azonban sokat vitatott része [[Sergio Corbucci]]: ''[[A halál csöndje]]'' c. vadnyugati filmje. Trintignant szerepeltetése ebben a filmben tulajdonképpen a producer, [[Giovanni A. Giurgola]] kellően át nem gondolt ötlete volt, de Corbucci tudta, hogy a színész stílusa nem illeszkedik egy ilyen sötét erőszakfilmhez, amely ráadásul [[spagettiwestern]] is. Bár Trintignant szerepelt olasz krimikben, többek között giallókban is, de az akkor nagyon divatos makaróniwestern műfajával annyira ponyvaként bánt sok rendező, hogy [[1968]]-ban is több tucat közepes, vagy annál is kisebb rangú film készült. Corbucci ezért igyekezett Trintignant köré építeni a filmet, hogy azt az érzékenységet, amit a színész más filmekben is mutatott, itt is visszakapja a néző. Ez a törékenység rendkívüli módon mutatkozik meg a film befejező epizódjában, ahol a néma főhős (azaz Trintignant) meghal, és küzdelmet a gonosz főszereplő, ([[Klaus Kinski]]) nyeri meg. Ennek tetejébe aki a jó oldalon állt a filmben, az is mind meghal.
37. sor:
''A halál csöndje'' sokat vitatott, de minden bizonnyal a filmtörténet leghíresebb alkotásai közé került. Bár maga Trintignant meg sem szólal benne, de ritmusa, mozdulatai és arckifejezése rendkívül lenyűgöző, és pótolja a beszédet. Azonkívül nem nyerhet, mert sokkal gyengébb a gonosz szereplőhöz képest.
 
Bertolucci-val ''[[A megalkuvó (film, 1970)|A megalkuvó]]'' című drámában és a [[Dino Risi]] által rendezett kultuszfilmben, az ''Előzés''ben is óriási sikert aratott. Az 1970-es években több filmben is szerepelt, 1983-ban pedig elkészítette első angol nyelvű filmjét, a ''[[Tűzvonalban (film)|Tűzvonalban]]''t, [[Nick Nolte]] és [[Gene Hackman]] oldalán. Ezt követően főszerepet játszott [[François Truffaut]] ''Végre Vasárnap!'' című krimijében. 1984-ben [[Szabó László (filmrendező)|Szabó László]] francia-magyar koprodukcióban filmre vitte [[Gion Nándor]] ''Sortűz egy fekete bivalyért'' című regényét Jean-Louis Trintignant, [[Kállai Ferenc]] és [[Jean Rochefort]] főszereplésével.1994-ben szerepet kapott [[Krzysztof Kieślowski]] utolsó rendezésében, a ''Három szín: piros'' című drámában. Alakításáért megkapta a [[César-díj]]at, maga a film pedig több [[Oscar-díj]] jelölést kapott. A következő években főként színpadon lehetett látni. 1995-ben a hangját kölcsönözte az ''Elveszett gyerekek városa'' című francia fantasy filmben Ervinnek. Ez után egy-két filmben szerepelt. 2003-ban élete egyik legszörnyűbb évében még együtt játszott leányával, Marie-val a ''Janis és John'' című vígjátékban. Néhány hónappal a forgatást követően leányát élettársa, Bertrand Cantat, a Noir Désir nevű francia rockegyüttes énekese úgy megütötte, hogy a színésznő kómába esett, és visszafordíthatatlan állapota miatt a család úgy döntött, leállítja az életét fenntartó kezelést. A színész most főleg Marie-tól született négy unokájának (Roman, Paul, Léon, Jules) szenteli idejét.
 
== Magánélete ==
56. sor:
*1968 – Barátnők
*1968 – A halál csöndje
*1969 – [[Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája]]
*1969 – Éjszakám Maudnál
*1970 – [[A megalkuvó (film, 1970)|A megalkuvó]]
*1970 – A csibész
*1971 – Látszólag ok nélkül
*1972 – A nyúl futása a mezőn
*1972 – [[A merénylet (film)|A merénylet]]
*1972 – Egy ember halott
*1973 – [[A vonat (film, 1973)|A vonat]]