|
}}
{{egyért2|az utazóról|Benyovszky Móric (egyértelműsítő lap)}}
Benyói és urbanói gróf '''Benyovszky Móric''' (teljes nevén: ''Benyovszky Máté Móric Mihály Ferenc'' vagy ''Móric Ágoston'', [[Verbó (Nagyszombati kerület)|Verbó]], [[Nyitra vármegye]], ?<ref name="kubassek">Kubassek János cikke szerint a pontos születési dátum nem határozható meg. ([https://adt.arcanum.com/hu/view/EletEsTudomany_2012_1/?pg=233&layout=s ''Élet és Tudomány'', 2012/VIII.])</ref> – [[Agoncy]], [[Madagaszkár]], [[17461786]]. [[szeptembermájus 2023.]]<ref>„MathaeusKubassek MauritiusJános Michaelcikke Francszerint "más források szerint 24-én". Seraph(''Élet és Tudomány'', Verbó”:2012/X.)</ref>) Štátnymagyar archívés vlengyel Trnavefőnemes, Anyakönyvihíres gyűjteményutazó, Inv.kalandor, čemlékíró. 2731:Apja [[Benyovszky VerbóiSámuel (Vrbovétábornok)|Benyovszky rómaiSámuel]], katolikuslovassági egyházközségtábornok keresztelésia anyakönyvecsászári (Matricula baptisatorumhadseregnél, 1741–1809),édesanyja 1746.báró szept.Révay 20Róza. p.A 33.családnak https://www[[Lengyelország]]ban is éltek rokonai.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939F-B3SW-GB?i=590&cc=1554443&cat=1766881
</ref><ref>Angol nyelvű önéletrajza szerint 1741-ben született (''Memoirs and travels'', London, 1790, I, 49). Kubassek János cikke szerint a pontos születési dátum nem határozható meg. (''Élet és Tudomány'', 2012/VIII.)</ref> – [[Agoncy]], [[Madagaszkár]], [[1786]]. [[május 23.]]<ref>Kubassek János cikke szerint "más források szerint 24-én". (''Élet és Tudomány'', 2012/X.)</ref>) magyar és lengyel főnemes, híres utazó, kalandor, emlékíró. Apja [[Benyovszky Sámuel (tábornok)|Benyovszky Sámuel]], lovassági tábornok a császári hadseregnél, édesanyja báró Révay Róza. A családnak [[Lengyelország]]ban is éltek rokonai.
== Élete ==
[[Fájl:Vrbove kuria benovskeho 02.jpg|bélyegkép|A Benyovszky-kúria Verbón]]
AzSzületésének egyikidőpontja leghíresebbvitatott<ref name="kubassek" /><ref>https://mult-kor.hu/amikor-magyar-nemes-ult-madagaszkar-tronjan-benyovszky-moric-hihetetlen-kalandjai-20210523</ref>, ő maga önéletrajában<ref>''Memoirs and travels'', London, 1790, I, 49</ref> [[1741]]. [[szeptember 22.]]-i dátumot ad meg, mások szerint a valós dátum [[1746]]. [[szeptember utazó20.]] márMár egészen fiatalon, 10 évesen katonának tanult, s jelen volt az [[1756]]. [[október 8.|október 8]]-ai levosici ütközetben.<ref>Mint életrajzában Jókai is írja: ''"Ez nem tartozik a lehetetlenségek közé. Az 1848-iki szabadságharczban is láttunk tízéves hadnagyot (T. J. lapszerkesztő fiát), ki igen jól megállta a helyét. Benyovszky Móricznak az atyja, Sámuel maga is lovassági főtiszt volt; ki fiát Bécsben a katonai iskolában nevelteté: a kiütött örökösödési háborúnál valószínű, hogy a hadapródokat is mind a hadsereghez bocsáták, s így lehetett az, hogy Benyovszky Móricz már tízéves korában megismerte a csatatér gyönyöreit."''</ref> Jó előmenetelnek örvendhetett, de [[1758]]-ban otthagyta a császári hadsereget, és [[Litvánia|Litvániában]] telepedett le. Apja halálakor örökösödési ügyben éppen Lengyelországban tartózkodott, és távollétét felhasználva, rokonai kizárták az apai örökségből. Miután hazatért, fegyveresen próbált érvényt szerezni jogainak, amit ellenlábasai felségsértési kísérletnek, lázadásnak tüntettek fel az udvarnál. [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] a valóságos helyzet kivizsgálása nélkül fosztotta meg Móricot birtokaitól és száműzte birodalma területéről.
Ő ekkor Lengyelországba ment. Egy [[india]]i utazás terve foglalkoztatta, ezért alaposan tanulmányozta a hajóépítés, a földrajz és a tengerjárás tudományát. Az indiai út azonban nem valósulhatott meg, mert részese volt az [[1767]]. évi lengyel nemesi felkelésnek az orosz megszállókkal szemben – közben személyes okokból az [[ólubló]]i vár kapitánya 1768-ban rabságban tartotta. Csapatával [[Zwaniec]]nál ütközött meg először az orosz erőkkel, majd miután visszavonulásra kényszerült, a [[moldva]]i [[Hotin|Chocim]]ba távozott. Innen 50 huszárral visszatért Lengyelországba. Útközben összegyűjtötte a Konföderáció seregének kószáló katonáit, és ezekkel megerősödve, felvette a harcot a [[Stanislawow]] mellett útját álló orosz csapatokkal. A túlerővel szemben alulmaradt, orosz fogságba került. [[Kijev]]be, majd [[Kazany]]ba kísérték. Innen sikerült megszöknie, de [[Szentpétervár]]ott elfogták és [[1769]]. [[november 26.|november 26]]-án újra elindították [[Szibéria]] felé, ahová a következő esztendő novemberében érkezett meg.
|
