„Boldogfai Farkas család” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
15. sor:
A ''boldogfai'' előnevet Farkas Mihály és ságodi Péter Éva gyermekei, Farkas Péter, Farkas István és Farkas János kezdték használni. [[1700]]-ban boldogfai Farkas István, Péter és János visszaváltották a mostohaapjuk által 6 elzálogosított birtokrészt, a 600 forintot és még 120 forint ráadást fizetve. A három testvérre [[1716]]. [[március 22.|március 22-én]] [[III. Károly magyar király]] megparancsolta az örököségen keresztül szerzett porsagodi, boldogfai, andráshidai és alibánfai birtokok átruházását, és ezzel lerendezte a vitákat a tarródi és németszecsődi Tarródy féltestvéreivel.<ref>A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 31. kötet - 147 - 155. oldal</ref> Ezután, [[1716]]-ban az uralkodó adományozta a három testvérnek a boldogfai, andráshidai és alibánfai birtokot.<ref>E 227 - Magyar Kamara Archivuma - Libri donationum - 17. kötet - 610. oldal</ref> Az akkori családfő, [[Farkas János (helyettes főszolgabíró)|Boldogfai Farkas János]] (†[[1724]]), volt az első, aki testvéreivel együtt, formálisan használta Boldogfáról, a főbirtokáról származó nemesi előnevet. A [[18. század]]ban Farkas János fia és unokái, úgy szerepeltek, mint „''de Boldoghfa''”, azonban később, a reformkorban lekopott a „h” betű a [[nemesi előnév]]ről.<ref>ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 7. doboz. 271., 272. pallium.</ref>
[[Farkas János (helyettes főszolgabíró)|Boldogfai Farkas János]] [[1712]] és [[1721]] között a [[Zalaegerszegi járás]] alszolgabírája volt,<ref>Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg (277. o.)</ref> és később [[1723]]-tól főszolgabíró-helyettesként tevékenykedett.<ref>ZML. XIII. 20. László család iratai. 1. doboz. fasc. 5. No. 55</ref> Akkoriban a birtokai között szerepeltek az [[andráshida]]i és az [[alibánfa]]i is. Farkas János felesége, [[Sidy család]] sarja Sidy Dorottya ([[1693]]–[[1775]]) volt,<ref>MOL mikrofilm anyakönyvek. Római katolikus. Bagodvitenyéd A4412</ref> akinek a szülei [[Sidy Mihály]], egervári vicekapitány, [[Zala vármegye]] külön kiküldött követe az [[1705]]-ben zajló [[Szécsényi országgyűlés]]en, főszolgabíró, földbirtokos, és az ősrégi zalamegyei nemesi [[Terjék család|szenterzsébeti Therjék Mária]] voltak; az anyai nagyszülei, szenterzsébeti [[Terjék János]] (fl. [[1632]]–[[1664]]), a nyitrai püspökség tiszttartója, zalai földbirtokos, és Maholányi Borbála voltak.<ref>ZML. XIII. Farkas család (Boldogfai) iratai. 1. doboz. 8. pallium</ref> Bologfai Farkas Jánosné Sidy Dorottya ([[1693]]–[[1775]]) fivére, Sidy Pál (fl. [[1726]]–[[1744]]) földbirtokos, aki [[1741]]. [[október 29.]]-e és [[1744]]. [[augusztus 30.]]-a között főszolgabíró volt a kapornaki járáson.<ref>Zala megye archontológiája 1338-2000 Szerkesztő: Molnár András Zalaegerszeg, 2000. Zalai Gyűjtemény, 50. (266. o.)</ref>
Az [[1714]]-ben III. Károly magyar király által kiadott protestánsok elleni rendelet nyomán, ahogy a királyság többi részén, Zala vármegyében is elkezdődtek az erőszakos kálvinista templomfoglalások. Az egyik ilyen megrohanás [[1718]]. [[augusztus 24.|augusztus 24-én]] történt meg a [[Milejszeg|mileji]] protestáns templom ellen, amikor boldogfai Farkas János alszolgabíró és az egerszegi esperes és plébános, Kalmanczory Ferenc, katonákkal megrohanták és megkísérelték elfoglalni.<ref name="farkasjanosvice">{{Cite web|url=http://www.zml.hu/letoltes/zalatortolv.pdf|title=Zala megye történelmi olvasókönyve. Helytörténeti szöveggyűjtemény. ZML. 1996. 127. o.|accessdate=2016-05-11|archiveurl=https://web.archive.org/web/20160113073758/http://www.zml.hu/letoltes/zalatortolv.pdf|archivedate=2016-01-13}}</ref>
| |||