Wikipédia

„Elidegenedés” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát BigFringeFan (vita) szerkesztéséről Jávori István szerkesztésére
Címke: Visszaállítás
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
Az '''elidegenedés''' (régebben, helyenként '''elidegenülés''') társadalomfilozófiai fogalom, társadalmi-történeti jelenség, folyamat, amelynek során az ember gyakorlati és elméleti tevékenységének termékei, valamint az ember tulajdonságai és képességei tőle független és felette uralkodó erővé válnak. Forrása a munkamegosztás, megjelenési formája a [[kizsákmányolás]] is. Másik formája az, amikor az embert körülvevő jelenségek, társadalmi viszonyok másvalamikét jelennek meg a számára, mint azok a maguk valóságában léteznek, azaz az emberek tudatában eltorzulnak a reális életviszonyaik.
{{átdolgoz}}
{{nincs forrás}}
Az '''elidegenedés''' (vagy '''elidegenülés''') <!--KELL EZ?: Entfremdung, sich Entäusserung, Alienation --> egy – főleg a kontinentális – filozófiában és társadalomtudományokban, a 19-20. század során használt fogalom. Bár előzményeit kutatva régebbi időkre jutnánk, a fogalmat a klasszikus német filozófia, főként [[Fichte]], [[Georg Wilhelm Friedrich Hegel|Hegel]] és [[Friedrich Wilhelm Joseph Schelling|Schelling]] (közülük is leginkább Hegel) használja előszeretettel és munkálja ki. Hozzájuk kapcsolódik [[Feuerbach]], és [[Karl Marx|Marx]], utóbbi igyekszik a fogalmat a maga teljességében kidolgozni és ábrázolni. Használja a fogalmat továbbá (kisebb-nagyobb módosításokkal) [[Lukács György (filozófus)|Lukács]], [[Ernst Bloch]] a [[Frankfurti iskola]] képviselői, kiemelten [[Erich Fromm]]. ▼
 
==A fogalom története==
A társadalomtudományokban alapvetően máig a marxi megközelítés az irányadó. Eszerint: az embernek létezik, létezett magához, a környezetéhez, a munkájához valamilyen a történelemben egyszer megvalósult identitása, amelyet azután valahol elveszített. Marx szerint ebben leginkább a tőkés termelési forma a ludas, amely a társadalom egyébként bonyolultnak tetsző viszonyait a végletekig lecsupaszítja, az embert elidegeníti a munkától, a másik embertől (a társadalomtól), s végül önmagától, s az ember így gyökértelenként, „idegenként” kényszerül élni, magát igen rosszul érezve ebben a világban. Ebben az értelemben ehhez a fogalomhoz kapcsolódnak az ún. életfilozófiák is (mindenekelőtt: [[Kierkegaard]] és [[Friedrich Nietzsche|Nietzsche]]), de ez legfőbb tematikája a XX. századi egzisztencializmusnak is ([[Heidegger]], [[Jean-Paul Sartre|Sartre]] és a társaik). Az elidegenedés fogalma ma is igen divatos, számos szerző használja és tárgyalja, s általában a globalizáció jelenségét is az elidegenedés további elmélyülését elősegítő folyamatként értékelik.▼
Forrásai a francia ([[Jean-Jacques Rousseau|Rousseau]]) és a német ([[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]] és [[Friedrich Schiller|Schiller]]) [[felvilágosodás]] filozófiájában találhatók meg.
 
▲Az '''elidegenedés''' (vagy '''elidegenülés''') <!--KELL EZ?: Entfremdung, sich Entäusserung, Alienation --> egy – főleg a kontinentális – filozófiában és társadalomtudományokban, a 19-20. század során használt fogalom. Bár előzményeit kutatva régebbi időkre jutnánk, aA fogalmat a klasszikus német filozófia, főként [[Fichte]], [[Georg Wilhelm Friedrich Hegel|Hegel]] és [[Friedrich Wilhelm Joseph Schelling|Schelling]] (közülük is leginkább Hegel) használja előszeretettel és munkálja ki. Hozzájuk kapcsolódik [[Ludwig Andreas Feuerbach|Feuerbach]], és [[Karl Marx|Marx]], utóbbi igyekszik a fogalmat a maga teljességében kidolgozni és ábrázolni. Használja a fogalmat továbbá (kisebb-nagyobb módosításokkal) [[Lukács György (filozófus)|Lukács]], [[Ernst Bloch]] a [[Frankfurti iskola]] képviselői, kiemelten [[Erich Fromm]].
 
▲A társadalomtudományokban alapvetően máig a marxi megközelítés az irányadó. Eszerint: az embernek létezik, létezett magához, a környezetéhez, a munkájához valamilyen a történelemben egyszer megvalósult identitása, amelyet azután valahol elveszített. Marx szerint ebben leginkább a tőkés termelési forma a ludas, amely a társadalom egyébként bonyolultnak tetsző viszonyait a végletekig lecsupaszítja, az embert elidegeníti a munkától, a másik embertől (a társadalomtól), s végül önmagától, s az ember így gyökértelenként, „idegenként” kényszerül élni, magát igen rosszul érezve ebben a világban. Ebben az értelemben ehhez a fogalomhoz kapcsolódnak az ún. életfilozófiák is (mindenekelőtt: [[Kierkegaard]] és [[Friedrich Nietzsche|Nietzsche]]), de ez legfőbb tematikája a XX20. századi egzisztencializmusnak[[egzisztencializmus]]nak is ([[Heidegger]], [[Jean-Paul Sartre|Sartre]] és a társaik). Az elidegenedés fogalma ma is igen divatos, számos szerző használja és tárgyalja, s általában a globalizáció jelenségét is az elidegenedés további elmélyülését elősegítő folyamatként értékelik.
 
Az angolszász és főleg az amerikai szociológia ettől némileg eltérően – nem annyira filozofikusan, inkább praktikusan – használja a fogalmat ''(Alienation)''. Erre nézve máig irányadó Melvin Seeman 1959-ben az American Sociological Review-ban közzétett munkája, melyben az elidegenedés fogalmát öt különböző értelemben használja, s amerikai szociológusok és társadalomtudósok általában ma is az ő terminológiai megkülönböztetését követik.
 
==Források==
*{{hely|Akadkislex}}{{CitLib|szerző=|cím=Akadémiai kislexikon|hely=Budapest |kiadó=Akadémiai |év=1990|isbn=963 05 5279 5}}
*{{hely|Filozófiai kislex}}{{CitLib|szerző=|cím=Filozófiai kislexikon|hely=Budapest |kiadó=Kossuth |év=1973}}
 
== További információk ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Elidegenedés”