„Jukaték-maja nyelv” változatai közötti eltérés

A jukaték-maja nyelvben öt [[magánhangzó]] hangszínt különböztetnek meg: ''a'' {{IPA|/a/}}, ''e'' {{IPA|/ɛ/}}, ''i'', ''o'' {{IPA|/ɔ/}} és ''u''. A magánhangzók lehetnek rövidek és hosszúak, valamint magas és mély hanglejtésűek; a hosszúságot a magánhangzó kettőzésével, a magas hanglejtést pedig ékezettel jelölik (tehát a mély hanglejtés jelöletlen). A szókezdő magánhangzót gyakran nem ejtik ki. Mondatvégi helyzetben a magas tónus ereszkedő, míg máshol emelkedő. Az alacsony tónus végig alacsony marad. Hosszú magánhangzók laringelizáltak lehetnek, amit néha teljes intervokális glottális stop valósít meg. Ezt írásban a két jegy közé tett aposztróf jelöli, például a többes szám ''-oʼob'' jelében.

A [[mássalhangzó]]rendszer főként zöngétlen zár- és zár-rés-hangokból {{IPA|/p, t, ʦ, ʧ, k/}}, illetve glottalizált (ejektív) {{IPA|/pˤ, tˤ, kˤ/}}; egyetlen zöngés zárhangból {{IPA|/b/}}, zöngétlen réshangokból {{IPA|/s, ʃ, x, h/}}, orrhangokból és likvidákból {{IPA|/m, n, l, r/}}, hangszalagzárhangból {{IPA|/ʔ/}}, valamint két [[félhangzó]]ból {{IPA|/j, w/}} áll. A glottalizált mássalhangzókat erősebben és utána rövid szünetet hagyva kell kiejteni; a hangszalagzárhang két magánhangzó közötti rövid szünetnek ([[Hangűr|hangrésnek]]) felel meg (ezek a hangok megtalálhatóak az [[arab nyelv]]ben is). Írásban aposztróf különbözteti meg őket nem glottalizált párjuktól.