„Saturn V” változatai közötti eltérés

28 bájt hozzáadva ,  2 hónappal ezelőtt
A tolóerőt a vákuumban mért tolóerővel szokás összehasonlítani
(A tolóerőt a vákuumban mért tolóerővel szokás összehasonlítani)
A rakéta tervezését az [[alabama]]i Huntsville-ben, a [[NASA Marshall Space Flight Center|Marshall Space Flight Center]]ben végezték, a gyártása pedig különböző repülőgépgyárak űripari részlegében történt (a fő beszállítók a [[Boeing]], a [[North American Aviation|North American Repülőgépgyár]], a [[Douglas Aircraft Company|Douglas Repülőgépgyár]], valamint az [[IBM]] számítástechnikai óriás voltak). A részegységek készre szerelése a felbocsátás helyszínén, [[Florida|Floridában]], a [[Cape Canaveral Air Force Station|Cape Canaveral]] [[űrközpont|űrrepülőtéren]] történt. A készre szerelés során is új technológiát vezetett be a NASA, a '''függőleges szerelés''' módszerét.
 
Az óriásrakéta három fokozatból álló, az első fokozatban RP–1 [[Petróleum|kerozin]] és cseppfolyós [[oxigén]] elegyével működő, a második és harmadik fokozat pedig cseppfolyós [[hidrogén]] és oxigén elegyével működő rakéta volt. Az első fokozat, kódnevén az [[S-IC]] öt darab [[Rocketdyne F–1]] hajtóművet használt, a második fokozat, az [[S-II]] pedig szintén öt darab [[J–2]] hajtóművel működött, míg a harmadik, [[S-IVB]] fokozatba egyetlen darab, de újraindítható J–2-es hajtóművet építettek be. A teljes rakéta egy {{szám|110.5|m}} magas, az első fokozat alapjánál {{szám|10|m}} átmérőjű, {{szám|183600}} kg szerkezeti tömegű és {{szám|2930000|kg}} teljes tömegű monstrum volt. A rakéta tolóereje tengerszinten (atmoszférikus levegőben) {{szám|38703|kN}} volt, amellyel végül {{szám|118000|kg}}-ot volt képes alacsony Föld körüli pályára juttatni és {{szám|48300|kg}}-ot a Hold felé indítani.
 
Összesen 13 példányt használtak fel 1967 és 1973 között, amelyből két példány indult automatikus módon tesztrepülésre Föld körüli pályára, további egy példány ugyanígy Föld körüli pályára, de űrhajósokkal az [[Apollo űrhajó]] fedélzetén, majd kilenc példány indította a Holdhoz űrhajósokkal az Apollo űrhajórendszert – amelyből aztán hat esetben le is szálltak a holdfelszínre az űrhajósok –, végül egyetlen példányt a [[Skylab-program|Skylab űrállomás]] pályára állítására használtak. Problémák léptek ugyan fel több felbocsátás alkalmával is, ám végül minden repülést sikeresnek minősített a NASA.