„Kimonó” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Hivatkozásjavaslatok funkció: 5 hivatkozás hozzáadva. Címkék: Visszaállítva Vizuális szerkesztés Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés Haladó mobilszerkesztés kezdőknek javasolt feladat Javasolt szerkesztés: hivatkozások hozzáadása |
|||
16. sor:
A Heian-kor más módon is rátette bélyegét a későbbi divatra: ekkor vált szokássá, hogy a férfiak is felsőruházat gyanánt hordják azt a köntöst, amely a ''junihitoe'' legfelső rétegét képezte, és általában a legdíszesebb volt (valamint a legnagyobb is, hiszen az összes többit be kellett fednie). Hogy elegánsabb benyomást keltsen, a köntös alját henger formában vastagították meg és varrták fel - ez lett az elődje a későbbi esküvői kimonóknak '''(uchikae)''', illetve a színházi kimonóknak is. A „heian-kori hölgyek” máig népszerű kimonó minta.
A '''Kamakura''' (1192-1333) és '''Muromachi''' (1336-1573) korszakban következett be a szamurájok felemelkedése. A ruhákat korszerűsíteni kellett, így a sok egymásra boruló réteg és lefelé bővülő fazon helyett az egyenes, minél praktikusabb szabás lett divatos. A Muromachi korszakban élte Japán a [[középkor]] legszegényebb éveit, így a ruhák kialakítására az anyaggal való spórolás jellemző. A férfi ([[szamuráj]]) viselet neve '''hitatare''', ez formájában már erősen emlékeztetett a mai kimonóra.
Az''' Edo-korban''' (1600-1867) az ország fellélegzett a polgárháborús évek után, így ismét volt lehetőség a művészeteknek hódolni. A hajviseletek ekkor kezdtek egyre bonyolultabb formákat ölteni, illetve a színjátszás, valamint a gésa-életmód elterjedésével az öltözködés kifejezőbbé válása is megfigyelhető. A férfiak között elterjedt a '''hakama''' (袴, egyfajta bő szárú nadrág, amit legtöbbször a kimonó fölé vettek) viselete, amely később praktikus okokból (lovaglás) önálló viseletté vált. A szamurájok feleségei és az udvarhölgyek, hogy szellemiségében elkülönüljenek az „önmagukat áruló”, a kimonót reklámtáblának használó pórnéptől, egyszínű, leginkább fehér kimonókat hordtak, azok fölé pedig drága '''uchikae'''-köntöst.
81. sor:
Meghatározott szélessége 33 cm, azonban egyedi megrendelés alapján lehetőség volt kisebb méretek készítésére, amennyiben a vevő ezt kívánta.
Anyaga mintás brokát vagy [[szőttes]], melyet gyakran aranyszállal díszítettek. Nagyon népszerű volt, azonban elképesztő ára és súlya miatt mostanában legtöbbször hivatalos alkalmakkor és esküvőkön hordják.
[https://web.archive.org/web/20100608025330/http://httpeskuvo.blog.hu/2009/09/18/japan_eskuvo_menyasszonyi_ruha]
87. sor:
=== Yukata ===
A yukata (浴衣) anyaga a többi kimonóéval szemben nem [[selyem]], hanem pamutvászon. Csak nyáron, májustól szeptemberig szokás viselni, és nem vesznek alá alsóruházatot. Tekintettel a mai fiatalokra legtöbbször előre megkötött '''obi'''t (帯, おび) adnak hozzá.
== Megjelenés ==
109. sor:
A yuzen eljárás során évszázadok óta változatlan recept szerint készülő, csupa természetes anyagból álló festékkel aprólékosan díszítik a már készen megvarrt, egyszínű kimonót. Az ilyen kézi festés során természetesen minden darab különbözik, ezért csillagászati összegekbe kerül.
Régen Japánban volt hagyománya annak, hogy a még fel sem szabott egy, vagy két ''tan'' hosszúságú selyemre előre festették fel a mintát, annak pedig a kiszabása és az összeállítása során a helyére kellett kerülnie. A frissen festett kyo-yuzen textíliákat aztán [[Kiotó]] folyójában, a Kamo-ban évente egyszer, a yuzen-nagashi ünnepén egyszerre áztatták meg. Általában ez volt az első és utolsó alkalom, hogy a mintát [[víz]] érhette.
=== Modern eljárások ===
| |||