„Liechtenstein-ház” változatai közötti eltérés

A család a [[Bécs|Bécstől]]től délre, [[Maria Enzersdorf|Maria Enzersdorfban]]ban fekvő [[Liechtensteini vár|Liechtenstein váráról]] kapta a nevét. Első névről ismert tagja Hugo von Liechtenstein 1136-ból. Első birtokaik a vár környékén és [[Alsó-Ausztria]] északkeleti határánál voltak. Amikor 1246-ban kihalt a [[Babenberg-ház]], Ausztriáért a cseh [[II. Ottokár cseh király|II. Ottokár]], a magyar [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] és a [[Habsburg-ház|Habsburgok]] kezdtek vetélkedni. I. Heinrich von Liechtenstein Ottokárt támogatta, aki ezért cserébe nekiadományozta a dél-morvaországi [[Mikulov (Břeclavi járás)|Nikolsburgot]] (ma Mikulov). Ez lett a dinasztia morvaországi birtokainak magva, amelyet a későbbiekben számottevően kibővítettek.

[[Fájl:Lednice castle.jpg|bélyegkép|A szintén kisajátított lednicei kastély ]]

A 13. században a család [[rohrau]]i és [[Petronell-Carnuntum|petronelli]] ágra szakadt. Az utóbbi azonban már a következő nemzedékben kihalt férfiágon és amikor a női örökös férjhez ment, Petronell elveszett a Liechtensteinek számára.

1394-ben I. Johann von Liechtenstein, aki harminc éven át volt [[III. Albert osztrák herceg|III. Habsburg Albert]] herceg udvarmestere, belekeveredett annak politikai ügyeibe és kegyvesztetté vált. A herceg elkobozta tőle birtokai egy részét, főleg a Dunától délre eső, alsó-ausztriai földjeit. A következő évtizedekben a család az elvesztett jövedelemforrás helyett morvaországi tulajdonaik kibővítésére törekedett, ekkor szerezték meg [[Valtice|Feldsberget]] (ma Valtice).

A 16. és 17 század fordulóján három fivér, [[I. Károly liechtensteini herceg|Karl]], Maximilian és Gundakar új korszakot nyitott a dinasztia történetében. A Liechtensteinek a cseh nemesség nagy részével együtt korábban protestánsok lettek, a három testvér azonban az [[ellenreformáció]] megindulásakor rekatolizált és fényes pályát futottak be a magukat a katolikus hit bajnokának tekintő Habsburg-császároknál. Karl [[Rudolf magyar király|II. Rudolf]] császár főkamarása és Titkos tanácsának tagja volt, ám egy nézeteltérésben Rudolf öccse, [[II. Mátyás magyar király|Mátyás főherceg]] pártjára állt. 1607-ben elvesztette tisztségét de Mátyás cserébe örökös hercegi rangot adományozott neki. A császárrá választott Mátyás 1613-ban nekiadta a megürült sziléziai [[Troppaui hercegség|Troppaui]] és [[Jägerndorfi hercegség|Jägerndorfi]] hercegségeket. Részt vett a [[Cseh felkelés (1618–1620)|csehországi felkelés]] leverésében és a [[fehérhegyi csata]] után ő tartóztatta le és végeztette ki a lázadókat. 1623-ban Maximilian és Gundakar is birodalmi hercegi címet kapott. 1633-ban Maximilian és felesége a morvaországi [[Vranov (Brno-vidéki járás)|Wranauban]] pálos kolostort alapított amely a család temetkezőhelyévé vált. A 20. század közepéig itt temették valamennyi Liechtenstein herceget, csak 1960-ban készült új temetkezőhely a vaduzi székesegyházban.

A három fivér több ízben is gyarapította a családi birtokokat, legnagyobb mértékben 1622 után, amikor Karl Csehország alkirálya volt és elkobozhatta (vagy olcsón felvásárolhatta) az elmenekült vagy elesett cseh protestáns nemesek tulajdonát. 1606-ban a testvérek dinasztikus szerződést kötöttek, melyben a birtokok felaprózódását elkerülendő, az elsőszülött viseli a birodalmi hercegi rangot, játssza a családfő szerepét és igazgatja a família valamennyi birtokát és a jövedelemből finanszírozza a többi családtag életvitelét.

Bár a Liechtensteinek formálisan hercegek voltak, nem kaptak helyet a [[Német-római Birodalom]] hercegi tanácsában, mert nem voltak a hagyományos birodalmi határokon belüli hercegség tulajdonosai. A 17. század legvégén megnyílt a lehetőség, hogy olyan területet szerezzenek, amely nem tartozott egyetlen másik hercegséghez sem; a tönkrement Hohenems család eladta nekik a svájci határ mentén fekvő kis és szegény, viszont "reichsfrei" (közvetlenül a császárnak felelő) birtokait, 1699-ben [[Schellenberg|Schellenberget]]et, 1712-ben pedig [[Vaduz|Vaduzt]]t.

Szintén 1712-ben [[I. János Ádám liechtensteini herceg|I. Hans Adam]], I. Karl unokájának halálával kihalt a család Karltól származó ága és a Gundakar-ágbeli kiskorú [[József Vencel liechtensteini herceg|Josef Wenzel]] lett a családfő. 1718-ban [[Antal Flórián liechtensteini herceg|nagybátyja]], [[III. Károly magyar király|VI. Károly]] császár kipróbált és hűséges minisztere vette át a dinasztia vezetését és neki sikerült meggyőznie a császárt, hogy 1719 januárjában Schellenbergből és Vaduzból létrehozza számára a [[Liechtenstein|Liechtensteini hercegséget]] és így a család képviselői helyet foglalhattak a birodalmi hercegek között.

*[[József Vencel liechtensteini herceg|Josef Wenzel]] (1696-1772) osztrák tábornagy az [[Osztrákosztrák örökösödési háború|osztrák örökösödési háborúban]]ban

* [[I. János liechtensteini herceg|I. Johann Josef]] (1760-1836), osztrák tábornagy a [[Napóleoninapóleoni háborúk|napóleoni háborúkban]]ban

A dinasztia nevét viselő kis hercegség kevéssé érdekelte a családtagokat, uralkodó herceg csak 1842-ben tette be oda a lábát először és a helyzet a későbbiekben sem változott sokat. Az [[első világháború]] után azonban a Monarchia megszűnt létezni és Ausztria is köztársaság lett, amely kiűzte a Habsburgokat. A Liechtensteinek velük már nem éreztek közösséget, megszüntették az addigi vámegyezményt és 1924-ben [[Svájc|Svájccal]]cal léptek vámunióra és az addigi osztrák korona helyett a [[svájci frank]]ot vezették be hivatalos pénznemként a hercegségben. Ettől függetlenül a hercegi család továbbra is Bécsben és az akkor már Csehszlovákiához tartozó [[valtice]]i (korábban feldsbergi) kastélyokban élt. Miután a náci Németország előbb Ausztriát, majd Csehszlovákiát is bekebelezte, [[II. Ferenc József liechtensteini herceg|II. Franz Josef]] herceg 1938-ban áthelyezte rezidenciáját [[Vaduz]]ba.

Liechtenstein semleges maradt a [[Második világháború|második világháborúbanvilágháború]]ban, azonban 1945-ben [[Edvard Beneš]] így is elkobozta valamennyi Liechtenstein-birtokot (1600  km²-nyi földterületet és 14 műemlék kastélyt) mint "német tulajdont". A Liechtensteini hercegség és Csehszlovákia (később Csehország) között emiatt a mai napig tartó feszültség áll fenn, a család nemzetközi bíróságon támadja a kisajátítás jogszerűségét és a hercegség csak 2009-ben vette fel a diplomáciai kapcsolatot Csehországgal és Szlovákiával. A család ausztriai tulajdonai ([[Wilfersdorf]], [[Riegersburg]], [[Waldstein]] és [[Hollenegg]]) máig megmaradtak. 2004-ben a család birtokában lévő bécsi Gartenpalais Liechtensteinben megnyílt a [[Liechtenstein-múzeum]], ahol a családi műgyűjtemény darabjait állítják ki. 2013-ban befejezték a másik bécsi palotájuk, a Stadtpalais Liechtenstein restaurálását, és ott a gyűjtemény 19. századi része látogatható.