„Forgách Simon (kuruc tábornagy)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Életpályája: Link javítása. |
|||
21. sor:
Rákóczi tábornaggyá nevezte ki Forgáchot, aki 1704. április 16-án nyolchavi fegyverszünetre, s ha ez idő alatt nem érkezne felmentés, azt követő kapitulációra bírta az egri vár császári őrségét. Forgách ezt követően átvette [[Károlyi Sándor (hadvezér)|Károlyi Sándort]]ól a [[dunántúl]]i főparancsnokságot, és az ugyancsak átpártolt [[Esterházy Antal (tábornagy)|Esterházy Antal]]lal majdnem az egész országrészt meghódította Rákóczi részére. [[1704]]. [[június 13.|június 13-án]] nagy vereséget szenvedett [[Koroncó]]nál ''[[Sigbert Heister|Heister]]'' császári tábornokkal szemben. (Ez volt a szabadságharc hat nagy csatája közül az első.)
Forgách ezt követően [[Felső-Magyarország]]on működött, [[1704]]. október végén kapitulációra bírta [[Kassa|Kassát]], majd [[Eperjes (Szlovákia)|
1705 őszén részt vett a [[szécsényi országgyűlés]]en, ahol [[Kuruc szenátorok listája|szenátorrá]] választották. Innen visszatért Erdélybe, hogy megfelelő előkészületeket tegyen a felvonuló császári fősereg ellen. A [[zsibói csata]]vesztés (1705. november 11.) után azonban a kurucok kiszorultak Erdélyből, s Rákóczi ekkor Forgáchra bízta a reguláris haderő megszervezésének feladatát és irányítását. 1706 nyarán a felső-magyarországi (kassai) főkapitányságot is elnyerte. [[1706]] őszén a fejedelem [[Pozsony]] várának csellel való elfoglalására küldte. Megfelelő eszközök és csapatok híján Forgách erre természetesen nem vállalkozhatott, ehelyett egy sikeres morvaországi portyázást hajtott végre. A császáriak azonban eközben visszafoglalták Esztergomot, mire Rákóczi 1706. november 22-én letartóztatta, majd fogságra vetette Forgáchot. A gróf előbb [[Krasznahorkaváralja|Krasznahorkán]], majd a [[Szepesi vár]]ban raboskodott. Itt egy éjjel szökési kísérlet közben (a kötél, melyen leereszkedett, leszakadt) lábát törte, ezúttal [[Munkács]] várába zárták, és ott raboskodott 1710. november 16-áig. Maga Rákóczi katonai mulasztással, írásban kiadott utasításai megszegésével vádolta tábornagyát, de az ügy valódi hátterében inkább politikai okok állhattak.
Dacára az elszenvedett fogságnak, Forgách követte Rákóczit az emigrációba. A [[szatmári béke]] után kirekesztették az [[amnesztia]] lehetőségéből, s már csak ezért sem térhetett haza. Előbb [[
Az egyetlen kincs, amit magával vitt, családi levéltára volt, melyet féltékenyen őrzött, s rokonai sürgető kéréseire sem adott vissza; [[Lviv|
Forgáchot 1730-ban Wiśniowiecen (ma Visnyevec, Ukrajna), az ottani [[Karmeliták|karmelita]] kolostor templomában helyezték örök nyugalomra. 1906-ban felmerült, hogy Rákóczival és bujdosótársaival együtt őt is Kassán temetik el, de földi maradványait a sírrablók fosztogatásai miatt már nem lehetett azonosítani.
| |||