Első írásos említése [[1441]]-ben, „Zoha” alakban fordult elő; 1463-ban „Zwha”-nak írták. Régebben a mai helyétől északra volt a falu, csak a török hódoltság idején települtek át lakói a [[Mátra]] biztonságot nyújtó erdőségeinek közelébe. Az [[1552]]. évi összeírások szerint nemes falu volt, lakói nem fizettek adót. Az [[egri vár]] 1589-90-ben kelt számadáskönyvei szerint a falu lakói az erődítmény fenntartásának céljaira szolgáltatták be a főpapi [[tized]]et. A [[19. század]] elején húsz családnak voltak itt földesúri jogai.
A [[Rendszerváltás Magyarországon|rendszerváltás]] óta [[közigazgatás]]ilag Szuhához tartozik a [[Galyatető]] északi lábánál, sűrű erdők és hegyek ölelésében megbúvó [[Mátraalmás]] is. A településrész régen Szuhahutaként volt ismert, jelenlegi nevét 1962-ben kapta. A hegyvidéki községtelep kialakulása és fejlődése is eltér Szuháétól. Míg Szuha egy tradicionális, egyutcás [[palócok|palóc]] település, addig [[Mátraalmás|Szuhahuta]] telepes falu, valójában ipari kolónia volt. A falu alapítói a 18. század elején itt letelepedő felvidéki [[szlovákok|szlovák]] és [[lengyelek|lengyel]] családok voltak, akik kezdetben faszénégetéssel és [[hamuzsír]]készítéssel foglalkoztak. A 18-19. században [[Üveggyártás|üveghuta]] működött itt, majd ezt követően a faeszközök és bútorok készítése biztosította a helyi lakosság mindennapi megélhetését.<ref>Cs. Sebestén Kálmán (1990): A falu története Szuhahuta emlékezetében. Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve, XVI. kötet http://www.matraalmas.hu/telepulesunkrol/falu_tortenete_cs_sebestyen.pdf {{Wayback|url=http://www.matraalmas.hu/telepulesunkrol/falu_tortenete_cs_sebestyen.pdf# |date=20130927145334 }}</ref>
