„Pataria” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Milánó kategória eltávolítva; Milánói főegyházmegye kategória hozzáadva (a HotCattel) |
|||
14. sor:
1045-ben, ''Ariberto da Intimiano'' milánói érsek halála után Milánó lakosai az [[invesztitúra]]jogokat gyakorló [[III. Henrik német-római császár|III. Henrik császárt]] kérték föl arra, hogy az általuk javasolt négy, alkalmasnak jelölt személy közül válasszon számukra püspököt. III. Henrik azonban nem fogadta el sem ''Anselmo da Baggio'', sem ''Arialdo da Carimate'', sem ''Landolfo Cotta'', sem pedig ''Atto'' személyét. A császár a papi nősülést és ágyastartást támogató nikolaita ''Guidót'' választotta (1045-től 1071-ig volt hivatalban). A [[cölibátus|papi nőtlenséget]] elutasító szokást nevezték ''nikolaizmusnak'', az ilyen gyakorlatot folytatót pedig ''nikolaitának'' – utalva ezzel a Jelenések könyvének egyik szakaszára (2:6, 14–15).
Guido hamarosan szembesült azzal, hogy a patarénusok megtagadták, hogy olyan személynek gyónjanak, aki maga is nyilvánvalóan bűnös életet él. Egyes templomokból elűzték a nekik nem tetsző papokat is. III. Henrik, hogy szétzúzza a négy korábbi jelölt együttműködését, ''Anselmo da Baggiót'' luccai püspöknek nevezte ki, ''Guido'' érsekkel pedig kiátkoztatta Arialdo da
A pápaság ekkor közbeavatkozott: már [[IX. Leó pápa]] is elítélte a szimóniát és a papi házasságot és ágyastartást. 1060-ban Landolfo Cotta – kihasználandó a pápaság támogatását – a patarénusok követeléseit elvitte [[X. István pápa|X. István pápához,]] azonban útja során [[merénylet]]et kíséreltek meg ellene [[Piacenza]] mellett. Ezt túlélte, viszont az 1061-ben megkísérelt újabb gyilkossági kísérletet már nem tudta elhárítani. Látva a milánói bonyodalmakat, még 1060-ban [[II. Miklós pápa]] Damiani Pétert és Anselmo da Baggiót, a [[lucca]]i [[püspök]]öt kérte fel a rend helyreállítására.
| |||