„Ezzelino da Romano” változatai közötti eltérés

'''Ezzelino da Romano''' (Ezelin) ([[Onara]], [[1194]]. [[április 26.]] – [[1259]]. [[szeptember 27.]]) olasz hűbérúr volt, a [[ghibellinEzzelino]]ek vezetőjecsalád tagja, a [[OlaszországMarca történelmeTrevigiana|ItáliábanMarca Trevigianában]] (a mai [[Veneto]] területén). Közeli szövetségese volt [[II. Frigyes német-római császár]]nak (1220-1250), és csaknem két évtizeden át uralkodott [[Verona]], [[Vicenza]] és [[Padova]] felett.{{refhely|Dean1999|460. o.}}. Kegyetlen zsarnokként vált hírhedté, és valójában a "korai zsarnokok" leghírhedtebbje volt.{{refhely|Dean1999|459. o.}}}a [[ghibellin]]ek vezetője [[Olaszország történelme|Itáliában]] idején.

Apja, II.aki Ezzelino, akiegy viharos élet után szerzetes lett, régi német lovagcsaládból származott, melyamely [[II. Konrád német-római császár|II. Konrád császártól]] Onara és Romano várakat nyerte hűbérül sés melyamely nemsokára Olaszország leghatalmasabb nemesi családjainak egyike lett. Ezzelino da Romano Már kora ifjúságától, [[1208]]-tól részt vett a szomszéd városokkal folytatott harcokban. 1213-ban részt vett [[Este]] várának ostromában, amely apja egyik ellenségének, az 1212-ben elhunyt [[VI. Estei Azzo márki]], majd később fia, Aldobrandino birtokában volt. A krónikás [[Páduai Rolandino]] szerint az ifjú Ezzelino már ekkor élénk érdeklődést mutatott az ostromtechnikák iránt, és olyan gyűlöletet érzett az Esték iránt, amely egész életében kitartott. [[1223]] júniusában a Trevizó vidékén fekvő birtokokat örökölte., Azutánmajd a [[Verona (Olaszország)|veronai]] nemességgel vállvetve harcolt a polgársággal, de csellelravaszságával élve, odavitte a dolgotelérte, hogy a lakosság egy része őt [[podesta|podestának]] választotta. Hogy ebben az állásban megmaradhasson, a ghibellinek ellen küzdött és többitöbbek között [[VII. Henrik német-római császár|VII. Henrik]] elől a veronai szorosokat elzártalezárta. De szigorával és erőszakávalerőszakos jellemével maga ellen izgatta a nemességet, mely őt 1228-ban megbuktatta. Ekkor [[Vicenza]] és [[Padova|Padovával]] is meggyűlt a baja, ezért szorult helyzetében II. Frigyeshez közeledett, akinek [[1232]]. [[március 29.|március 29]]-én [[Cividale]]ban hűséget esküdött, ezt követően a lombard liga tagjai ellen támogatott. A császár viszont az elfoglalt városok fölötti hatalommal ruházta föl és feleségül adta hozzá természetes leányát, Selvaggiát (1238. május 23.) Utána még jobban irtotta a [[guelf]]eket; elfoglalta Vicenzát, Veronát, [[Feltre|Feltrét]], [[Bassano|Bassanót]], [[Belluno|Bellunót]] és nemsokára egész Északkelet-Itáliát. Életét és hatalmát féltve, kivégeztette Padova és Verona legelőkelőbb családjait.