„Konstantin Päts” változatai közötti eltérés

Mint vidékről származó fiatal ügyvéd tevékenységét [[:en:Jaan Poska|Jaan Poska]] mellett kezdte el, aki később Tallinn polgármestere, majd az Észt Autonóm Kormányzóság vezetője lett. Ekkor kezdődött el hosszas, évtizedeken át tartó viaskodása [[:en:Jaan Tõnisson|Jaan Tõnissonnal]], aki szintén az észt nemzeti tudat egyik meghatározója volt. 1901 októberében jelent meg Tallinnban a Päts által alapított Teataja (Tudósító) első száma, mely 1905-ben szűnt meg. A két politikus és újságíró között (Tönisson Postimees (Postás) címen jelentett meg újságot) között jelentős nézetkülönbségek álltak fenn, mely elsősorban a két politikus eltérő egyéniségéből fakad. Tõnisson a békés haladást, a nemzet békés építését hirdette kulturális és politikai téren egyaránt. Päts inkább gazdasági oldalról közelítette meg a nemzetté válás problémakörét. A Postimeesszel szemben a Teataja osztályharcos alapokon állt az észtek gazdasági érdekeit igyekezett képviselni. Tönisson a békés átmenetet híve volt, míg Päts minél gyorsabban, akár harc útján is el akarta érni az észt függetlenséget. 1905-ben Päts az [[1905-ös orosz forradalom]] mellé állt, míg Tõnisson és a Postimees fellépett az erőszakos cselekedetek ellen, és a forradalmat orosz belügynek igyekezett beállítani. Ekkor újságját betiltották, s őt magát halálra ítélték, ami miatt külföldre menekült Svájcba, majd 1906-ban Finnországban telepedett le. 1908-ban költözött a Szentpétervárhoz közeli, de akkor finn területen lévő [[:en:Solnechnoye, Saint Petersburg|Ollila]]ba, ahol Peterburi Teataja (Szentpétervári közlöny) címen újságot alapított. 1916-ban tért vissza Észtországba, ahol katonatisztként szolgált, majd megválasztották az észt katonaság legfelsőbb bizottságának elnökévé.

Több éves küzdelem után 1920. március 30-án Szovjet-Oroszország és Észtország aláírta a tartui békét, amely kinyilvánította Észtország függetlenségét. Ekkor az ország parlamenti demokráciára rendezkedett be. Az észt belpolitikai helyzet a sok kis párt létezéséből adódóan igen instabil volt. Az ország vezetője, a különféle politikai felállások miatt hol Päts, hol pedig Tõnisson volt. A gyakorlatilag évenként történő váltások miatt, Észtország kormánya gyakorlatilag tehetetlen volt. Ehhez hozzájött az is, hogy az alkotmányozás körüli csatározásokban azonban két alkotmánytervezet is elbukott. Emellett pedig új politikai erő is feltűnt a szabadságharcosok mozgalma, mely bírálta a szerinte korrumpálódott politikai elitet, és a diktatórikus kormányzás igénylése felé igyekezett tolni a közhangulatot. Mindezek után, s ennek hatására 1934. március 12-én Päts a katonaság támogatásával államcsínyt hajtott végre.

Az államcsínnyel egy időben Észtországban hadiállapotot vezettek be, betiltották a szabadságharcosok szervezetét, vezetőiket letartóztatták. A politikai elit ezt a lépést egyhangúlag támogatta, mivel arra gondoltak, hogy a helyzet konszolidálása után Päts visszaállítja a demokratikus politikai rendet. A vitákat megelégelő Päts azonban feloszlatta az országgyűlést. Ezt a lépést nevezzük a hallgatás időszakának kezdetének, mely 1938-ig tartott. A politikai pártokat megszüntettekmegszüntették, mindössze egyetlen párt működött, a Haza Szövetség. Korlátozták a sajtó- és szólásszabadságot is (elvették Tõnissontól a Postimeest is). Pártok helyet az embereket a mesterségek, hivatások szerinti kamarákba szervezték. 17 kamara jött létre. Ezeknek központi képviseletét 1935-től az Állami Gazdasági Tanács látta el. Mindezek ellenére, vagy ennek hatására (a vélemények ez ügyben megoszlanak) az észt gazdaság ebben az időszakban fellendült.