„Klimov VK–1” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a kékít |
|||
20. sor:
A VK–1 tervezése [[1946]] nyarán kezdődött el az [[OKB|OKB–117]] tervezőirodában. A fejlesztés alapjául a Rolls–Royce Nene II szovjet másolata, az RD–45F szolgált, amely a korabeli szovjet gyártástechnológia korlátai miatt nem érte el a kívánt üzemi paramétereket. Célként a tolóerő 30%-os növelését tűzték ki. Ennek érdekében megnövelték az égéstér méretét, módosították a turbinalapátok geometriáját, valamint a fúvócsövet. A hajtómű tervei [[1947]]-re készültek el, majd a prototípusokkal elkezdődtek a kísérletek. A hajtómű állami hatósági vizsgájára [[1949]] elején került sor, ennek eredményeként pedig döntés született a sorozatgyártásról.
A hajtómű sorozatgyártása először 16. sz. Állami Repülőgépgyárban (GAZ–16) indult el, majd hamarosan más üzemek is bekapcsolódtak ([[Perm (település)|Permben]] és [[Ufa (település)|Ufában]]), amely a Szovjetunióban [[1958]]-ig tartott. [[Csehszlovákia|Csehszlovákiában]], [[Kína|Kínában]] és [[Lengyelország]]ban licencgyártása is folyt. A külföldi változatokkal együtt összesen kb. 20 ezer db VK–1 készült. Ez a típus szolgált alapjául több továbbfejlesztett változatnak, a 30,4 kN tolóerejű VK–5, az utánégetővel 37,3 kN tolóerőt leadó VK–5F és a VK–7 típusú hajtóműveknek.
==Szerkezeti kialakítása és műszaki jellemzői==
| |||