„Olga Alekszandrovna Romanova orosz nagyhercegnő” változatai közötti eltérés

Olga III. Sándor és Mária Fjodorovna utolsó gyermeke volt. Bár szülei kedvence legfiatalabb bátyja, [[MihályMihail Alekszandrovics Romanov orosz nagyherceg|MihályMihail]] volt, őt is nagyon elkényeztették.

Olga gyermekkora nagyrészét a család állandó lakhelyén, [[Gatcsina|Gatcsinában]] töltötte. Olgának egy angol dadája, bizonyos Mrs. Fry volt, akihez Olga még felnőtt korában is nagyon ragaszkodott. A kis nagyhercegnő sokban hasonlított az édesapjához: őt is az egyszerű dolgok vonzották, mint a cárt. A tanulást nem szerette, és mivel szülei engedékenyek voltak vele szemben, nem is igen vesződtek az oktatásával. A kis Olga kedvenc játszótársa a bátyja, [[MihályMihail Alekszandrovics Romanov orosz nagyherceg|MihályMihail]] volt, valamint a kisállatai és a dadája.

Olga – a férje beleegyezésével – együtt élt Kulikovszkijjal [[Carszkoje Szeló|Carszkoje Szelóban]]. Bár a viszonyuk "hétpecsétes„hétpecsétes titoknak"titoknak” számított, a családon belül mindenki tisztában volt vele. [[1916]]-ban II. Miklós hivatalosan is felbontotta Olga és Péter Alekszandrovics herceg házasságát, így Olga [[1916]]. [[november 14]]-én, [[Kijev|Kijevben]] feleségül mehetett Nyikolaj Kulikovszkijhoz.

Olga a háború alatt, hasonlóan a többi Romanov-lányhoz, a [[Nemzetközi Vöröskereszt]|Vöröskereszt]] tagjaként ápolónőként dolgozott katonai kórházakban. Olga ezenfelül képeslapokat festett, amiket eladott, és a bevételből ugyancsak a kórházakat támogatta.

Bár Olga a 12. Ahtirszkij huszárezred "tulajdonosa"„tulajdonosa” (azaz parancsnoka) volt, ő maga nem ment a frontra a katonáival, viszont követte őket a lengyel határhoz, ahol harcolniuk kellett. [[1915]] végén az oroszoknak vissza kellett vonulniuk a lengyel frontról; a kórházat [[Kijev|Kijevbe]]be helyezték át. Olga itt vette rá II. Miklóst, hogy egyezzen bele a válásába, és az új házasságába Kulikovszkijjal. Ez volt az utolsó alkalom, amikor a két testvér találkozott.

Amikor [[1917]]-ben kitört a forradalom, Olga nem volt akkora veszélyben, mint a többi Romanov, mert egy közrendűhöz ment feleségül. Édesanyjával, Mária Fjodorovna cárnéval és családjával viszonylagos biztonságban élhetett előbb [[Kijev|Kijevben]]ben, majd később [[Jalta|Jaltán]]. A német megadást követően Olga a férjével és a fiával [[Novorosszijszk|Novorosszijszkba]]ba költözött, onnét pedig a [[Kaukázus|Kaukázusba]]ba, ahol megszületett Olga második fia. Az ottani élet azonban egy idő után túl veszélyes lett számukra, ezért pár hűséges kozák kíséretében visszatértek Novorossziszkba.

[[1925]]-ben egy nő, [[Anna Anderson]] azt állította magáról, hogy ő Olga unokahúga, [[AnasztáziaAnasztaszija Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő|AnasztáziaAnasztaszija nagyhercegnő]]. Olga beszélt Anna Andersonnal, mert tudni akarta, hogy igazat állít-e. Az interjú Anderson szempontjából sikertelenül végződött: Olga (akárcsak a többi Romanov) úgy hitte, hogy Anna Andersonnak a Romanov-vagyonra fáj a foga. Ennek ellenére Olga sajnálta a szegény sorból származó Andersont, és néha küldött neki kisebb ajándékokat.

Olga és a családja Dániában élt, egészen a német megszállásig. Ekkor [[Kanada|Kanadába]] költöztek, [[Toronto|Torontóba]]. Olga itt halt meg, [[1960]]. [[november 24]]-én, közel fél évvel a nővére, [[XéniaKszenyija Alekszandrovna Romanova orosz nagyhercegnő|XéniaKszenyija]], és két évvel a férje halála után.

*Charlotte, Zeepvat: ''Ablak egy elveszett világra – A Romanov-család fotóalbuma;'' Budapest : M. KvklubKönyvklub, 2006. ISBN 963-549-260-X