„Czibak Imre” változatai közötti eltérés

Czibak Imre egy Bihar megyei nagybirtokos családban született, és már gyermekkorában [[Szapolyai János]] -– akkor még [[erdélyi vajda]] -– udvarába került. Katonai pályáját [[Tomori Pál]] oldalán kezdte Fogaras várában. 1506-ban részt vett Szapolyai oldalán a székely felkelés leverésében, és ott volt [[1514]]-ben a [[Dózsa György-féle parasztfelkelés]] elleni küzdelmekben is. A mohácsi csatában [[Tomori Pál]] [[kalocsai érsek]] seregében harcolt, miután pedig. [[1526]] tavaszán belépett a papi rendbe, kolozsmonostori apát lett. 1526 tavaszán papi rendbe lépett és a kolozsmonostori[[kolozsmonostor]]i apátságot kapta javadalmul. Ugyanez év végén János király kinevezte temesvári[[temesvár]]i kapitánnyá és [[Temes vármegye]] főispánjává[[főispán]]jává, egyben püspöki címmel ráruházta a váradi püspökséget. [[1527]]. [[július 15]]-én [[Szabadka|Szabadkánál]] szétszórta a szerb [[Cserni Jován]] felkelő seregét. [[I. Ferdinánd|Ferdinánd király]] hadai gyors ütemben foglalták el Szapolyai János várait, és rövidesen Buda is a kezére került. A főváros elvesztése után János király [[Nagyvárad|Váradra]] menekült, ahol az egyik legkövetkezetesebb híve, Czibak Imre volt a püspök. A mohácsi csatát követően Szapolyai híveként megkapta a délvidéki Temes vármegye főispánságát, majd nem sokkal később temesvári kapitánnyá is kinevezték. [[1526püspök]] végén Szapolyai János, élve főkegyúri jogával, Czibakra ruházta eddigi címei mellé a váradi püspöki méltóságot is, mert annyira bizonyos volt hűségében. Mindezek miatt természetes volt tehát, hogy Ferdinánd támadásakor János Imre püspök seregének védelme alá menekült. [[1534]]-ben Erdély helyettes vajdája.

Czibak Imre tekintélyét nem csak váradi püspöki mivolta, hanem az is növelte, hogy jelentős várak és az ezekkel együtt járó elég nagy létszámú erők voltak a kezén. [[1533]]-ban Ferdinánd király egyezkedni kezdett a török portával abból a célból, hogy Szapolyait a szultáni udvarnál sikerüljön kedvezőtlen színben feltüntetnie. Ennek ellensúlyozására János király Grittit[[Lodovico Gritti]] [[Isztambul]]ba küldte. Gritti távollétét kihasználva Czibak Imre nyíltan szervezkedni kezdett a kormányzó ellen. [[1534]]-ben Erdély helyettes [[vajda|vajdája]] lett. A szervezkedés hírére Gritti mintegy négyezer{{formatnum:4000}} fős seregével váratlanul megjelent Erdélyben[[Erdély]]ben, aholés magához rendelte a nemeseket. Czibak természetesen nem engedelmeskedett, ezért Gritti seregei váratlanul rárontottak a táborára, foglyul ejtették és azonnal lefejezték.

Czibak Imre kegyetlen meggyilkolása és holttestének megcsonkítása miatt [[Magyar belháború (1526–38)|nyílt nemesi ellenállás]] robbant ki Gritti ellen, akinek serege kevésnek bizonyult a felkelők hadaival szemben, ezért aztán [[Medgyes]] várába volt kénytelen menekülni. János király a számára leginkább biztonságosnak számító Váradról[[Nagyvárad|Várad]]ról figyelte az eseményeket, de vagy tehetetlenségében, vagy azért, mert megszabadulni akart szabadulnia túl nagy hatalomra szert tett kegyencétőlkegyenctől, nem avatkozott az eseményekbe. Ugyanakkor nem szolgáltatott igazságot Czibak Imrének sem, akimegölése miatt senkit nem ítéltetett el, pedig aCzibak múltbankorábban oly sok szolgálatot tett neki, hiszen megölése miatt a király senkit nem ítéltetett el.

Gritti pedig végül alulmaradt a nemesi felkelőkkel szemben, ellenfelei kezére került, akik azon nyombanazonnal kivégezték. Ezzel ismét teljessé vált az országban az [[anarchia]].