„III. Kelemen (ellenpápa)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a III. Kelemen ellenpápa lapot átneveztem III. Kelemen (ellenpápa) névre: Kocsmai megbészélés alapján így helyesebb a név. |
|||
12. sor:
==Az ellenpápaság évei==
A háború végül odáig fajult, hogy a [[Canossa-járás]] után a sorait rendező Henriket Gergely [[1080]]-ban másodszor is kiátkozta, és helyette [[Sváb Rudolf|Rudolfot]], Svábia hercegét ismerte el a birodalom urának. Henrik ezen annyira felbőszült, hogy a német klérust azonnal összehívta [[Brixen]]be, és [[1080]]. [[június 16.|június 16-án]] Gergelyt megfosztották méltóságától és Guibertet, mint ''III. Kelemen''t megválasztották ellenpápának. A császár bosszúját egyébként maga Guibert eszelte ki, ezért is kerülhetett Henrik bosszúhadjáratának élére. A császár azonnal hűséget esküdött az új egyházfőnek, és megígérte, hogy seregei élén Rómába viszi. Kelemen pápai pompával vonult be Ravennába, azonban a nagy dicsőség során megfeledkezett elismertetni magát más egyházi méltóságokkal. Így Kelemen Henrik bábjává süllyedt, és még a reformok ellenzői is egy német bábot láttak benne.<br>
Henrik többszöri próbálkozás után végül [[1084]]. [[március 21.|március 21-én]] elfoglalta Róma jelentős részét. Gergely az [[Angyalvár]]ba zárkózott, és Kelement végre a [[laterán]]i Szent János-templomban egyházfővé szentelték. Kelemennek már alig maradt ideje, hogy császárrá koronázza Henriket, ugyanis Gergely szövetségesei, a [[normannok]] és [[Toszkána]] őrgrófjai is jelentős sereggel indultak meg a császár szétzilált csapatai ellen. Ezért aztán Henrik és az ellenpápa még március végén sietve elhagyta Rómát.
| |||