„II. Alexiosz bizánci császár” változatai közötti eltérés

 

Alexiosz 1169-ben született, 1180. szeptember 14-én került trónra, és máris ellenféllel találta szemben magát anyja (Antiokhiai Mária) személyében. A kolostorba vonult Xéna ugyanis magát császárnőnek kiáltotta ki, gyermekét pedig tanácsadóira bízta, akik közül az egyik valószínűleg az anyacsászárné szeretője is volt. Mindenesetre Alexiosz baráti köre és nővére, Mária ellenállást szervezett, és felkelést robbantott ki [[Konstantinápoly]]ban (céljuk Mária férjének, [[Montferrati Renier]]nek a trónhoz juttatása volt). Ezt [[1182]]-ben leverték.

 

A zűrzavart a kalandos életű [[I. Andronikosz|Andronikosz Komnénosz]] ([[I. Alexiosz]] unokája) kihasználhatta, és szinte isteni fogadtatásban részesült, amikor bevonult a fővárosba. A népünnepélyt a városban lakó nyugati keresztények (főképpen [[Velence (Olaszország)|velencei]] kereskedők) lemészárlása koronázta meg, ami ellen az érkező Andronikosz nem tett semmit. Ő megadta Alexiosznak a koronát, de cserébe a császár hozzá kellett, hogy járuljon anyja, nővére és többi barátja kivégzéséhez. Andronikosz hamarosan társcsászárrá tetette magát, miután lányát, Irénét Alexioszhoz adta, akinek semmiféle beleszólást sem hagyott a közügyekbe. 1183-ban arra hivatkozva, hogy a kettős uralom káros a birodalom érdekeire nézve, novemberben egy íj húrjával megfojtatta az ifjú uralkodót.

 

{{uralkodó|cim=Bizánci császár|