Dragonyos

A dragonyosok eredetileg gyalogoskatonák voltak, akik a csatában lóháton közlekedtek, de ha harcra került a sor leszálltak, és gyalogszerrel hadakoztak. Egész Európában elterjedt volt ez a harcmodor a 17. és 18. században. Eleinte nem lovasságként tartották őket számon, de a 18. században fokozatosan bekerültek ebbe a kategóriába. A "dragonyos" szó a francia hadsereg által használt dragon nevű tűzfegyverből származik, mellyel ezek a katonák is fel voltak szerelve. A nevet máig is használja több páncélos és díszlovas ezred.

Történetük és Szerepük

A korai dragonyosok nem a lovasságra jellemző századokba vagy szakaszokba voltak osztva, hanem seregekbe, mint a gyalogság, és tisztjeik gyalogsági rangjelzést viseltek. Nem a lovasságra jellemző trombitást, hanem a gyalogságban használatos dobost alkalmaztak a parancsok továbbítására. A dragonyosokat olcsóbb volt fenntartani, mint a valódi lovasszázadokat, így jól alkalmazhatóak voltak rendfenntartó feladatokra is. Amikor a 17. században II. Gusztáv Adolf bevezette a dragonyosokat a svéd hadseregben szabjátval, baltával és kovás muskétával szerelte fel őket. Ez a felszerelés vált később általánossá a legtöbb európai országban.