Wikipédia

„Andrea Gabrieli” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Újabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Új oldal, tartalma: „'''Andrea Gabrieli''' (1532 vagy 1533 ?-1585) olasz reneszánsz zeneszerző és orgonista. Működésének köszönhetően terjed el a velencei ...”
 
6. sor:
Élet nagy részét homály fedi. Azt sem lehet tudni biztosan, hogy Velencében látta-e meg a napvilágot. Tanulmányait a Szent Márk Székesegyházban, mint [[Adrian Willaert]] tanítvány kezdte. 1550-ben valószínűleg [[Verona|Veronába]] utazott, ahol kapcsolatba került Vincenzo Ruffo kórusmesterrel, aki 1554-ben kiadta az ifjú zenézs néhány [[madrigál|madrigálját]]. Andrea komponált pár művet a Veronai [[Akadémia]] számára is. Ezután 1555-1557 között [[Cannaregio]] városában működött, mint orgonista.
1562-ben a [[Német-római Birodalom]] területére utazik. Többek között eljutott [[Frankfurt|Frankfurtba]] és [[München|Münchenbe]]. Megismerkedett és igen jó kapcsolatba került a korszak legtöbbet foglalkoztatott zeneszerzőjével [[OrlandoOrlande de Lassus|OrlandoOrlande de Lassussal]]. Ez a kapcsolat mindkét mester számára meghatározó volt, kölcsönösen sokat tanultak egymástól. Andrea 1566-ban tért vissza Velencébe, miután beutazta [[Ausztria|Ausztriát]], [[Csehország|Csehországot]], a [[Rajna]]-vidéket és [[Bajorország|Bajországot]]. Mindenhol koronás fők és híres nemesi családok venég szeretetét élvezte. Itáliába visszatérve kinevezték a velencei Szent Márk Székesegyház első orgonistájává. 1585-ben bekövetkezett haláig ezt a posztott töltötte be.
 
Gabrielli [[Giovanni Pierluigi de PalestinaPalestrina|Palestrina]] előtt a [[reneszánsz zene]] legjelentősebb olasz mestere volt, akihez csak úgy áramlottak a tanítványok. Keze alól kerültek ki az Európa szerte megjelenő korabeli madrigálkötetek legnépszerűbb itáliai gyűjteményei. Összesen 250 madrigált írt. 2 kötet ötszólamú, 2 kötet hatszólamú és egy kötet háromszólamú művet még életében önálló kötetekben. További 3-10 szólamú darabjai más szerzőkkel közös gyűjteményekben jelentetett meg, de jelentős a halála után unokaöccse, [[Giovanni Gabrieli]] által kiadott darabok száma is. A szövegeket a kor népszerű költői írták ([[Francesco Petrarca |Petrarca]], [[Torquato|TassoTasso]], [[Ludovico Ariosto|Ariosto]]), a [[szonett]] és [[sestina]] megzenésítések esetében többrészes formákkal találkozhatunk. A szerző nagy hangsúlyt fektet a szövegeket érthetőségére.
 
Ez különösen megmutatkozott a [[barokk]] irányába mutató, [[opera]] előfutároknak tekinthető, nagyszabású színpadi darabok iránti érdeklődésében. Alkalmi zenét szerzett [[Szophoklész]] Oedipus királyához, [[dráma]]i [[katáta|kantátát]] készített a [[Lepantói csata 1571|Lepantói győzelmet]] megünneplő ünnepség sorozatokra és [[III. Henrik francia király]] velencei látogatása alkalmából. Legnagyobb újítása az volt, hogy [[vokális zene|vokális]] műveit nagy számú hangszeres kísérettel támasztotta alá. Ő alkalmazta először a modern, mai értelemben vett [[hegedű]]t egyes darabjaiban.
 
Kialakítja az orgona [[prelúdium]] ősformájának számító "intonazione"-t, és a "ricercar" es "fantasia" műfajában is maradandót alkotott. Halála után megjelent műveit unokaöccse közös gyűjteményes kötetekben publikálta. Egyedül poszthumusz orgona műveit jelentette meg Giovanni Gabrieli önálló kiadásként.
 
 
== Felhasznált irodalom: ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Andrea_Gabrieli”