|
==Élete==
Gyerekkorát szüleitől távol töltötte, négyéves koráig dajka nevelte, vidéken. Miután visszatért Párizsba pár év múlva egy internátus hallgatója lett, gyengén tanult, ezért átíratták egy másik iskolába. [[1807]]-ben ösztöndíjat kapott, hogy tanulmányait tudja folytatni, a rounei gimnáziumban, de ott sem teljesített jól. Ismét másik iskolába küldték, [[1812]]-–[[1814]] közt egy Párizs melletti internátusba került. [[1815]]-ben posztókereskedő tanoncnak állt, de már ekkor is inkább a rajz és festés érdekelte, tanulmányozta a színeket, amiket a posztó készítésnél maguk állítottak elő. [[1822]]-ben befejezte posztókereskedői tanulmányait, és apja tiltakozása ellenére beiratkozott Achille-Etny Michallon ([[1796]]-–[[1822]]) festő műtermébe. Ott más mesterek munkáit másolta. Hamarosan új festő-mesterhez került, ahol főleg a modell után való rajzolást sajátította el. Valamint elhatározta, hogy tájképfestő lesz, Rómába utazott [[1825]]-ben. [[1826]]-ban eltávozott Rómából és falusi tájképeket festett. A képeket elküldte a francia Szalonba ahol kiállították. [[1827]]-től hosszabb utazásokat tett, járt [[Tivol]]ban, [[Nápoly]]ban, [[Velence (Olaszország)|Velencében]], majd hazatért [[Franciaország]]ba, miközben megállás nélkül festett, rajzolt. Többször járt [[Barbizon]]ban is, [[1834]]-től kezdve rengeteget utazott, újra visszatért [[Olaszország]]ba. Ekkor már ismert festő volt. Egyre gyakrabban jelentek meg képei a hivatalos Szalonban. [[1840]]-ben megvásárolta egy képét a francia állam. Új utakat is keresett a tájképfestészeten kívül, kipróbálta tehetségét a vallásos tárgyú képek világában is. [[1846]]-ban megkapta a [[BecsületrenFrancia Becsületrend|Becsületrendet]]det. [[1853]]-tól újra nagy utazásokat tett, járt [[Hollandia|Hollandiában]], [[Belgium]]ban. Ekkor már a legsikeresebb festők közé tartozott, három műterme volt, vidéken is volt egy. Állami megrendeléseket kapott. Templomoknak is festett, sok segéddel dolgozott, akiknek megengedte, hogy képeit másolják. [[1867]]-ben, a világkiállításon megkapta a másodosztályú érmet. Még ebben az évben a Becsületrend tisztje kitüntetést is megkapta.
[[Kép:Corot 1871-ben.jpg|bélyegkép|jobbra|200px| Corot 1871-ben]]
Corot a tájképfestészet egyik legnagyobb mestere volt, stílusa költői, képei lírai hangulatúak. Az Ő korában bontakoztak ki az új irányzatok, amelyeket nem tudott ugyan elfogadni, de művészetével mégis új utakat mutatott az utána következő nemzedéknek. Nagy szerepe volt abban, hogy a tájképfestészetet kiszabadította a klasszicista kötöttségekből. Gyakran nevezték az impresszionizmus előfutárának is.
|
