Wikipédia

„Andrei Șaguna” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
8. sor:
[[Ðorđe Stratimirović|Stratimirovics]] szerb [[pátriárka]] maga mellé vette titkárnak, a [[karlóca]]i szemináriumban tanárnak alkalmazta, és szerzett érdemei alapján [[1842]]-ben a dúsgazdag [[kovil]]i zárda archimandritájává azaz [[apát]]jává tette. [[1845]]-ig teológiai tanár volt Versecen és az ottani [[konzisztórium]] [[vikárius]]a, 1845-től pedig a Kovil-zárda [[prépost]]ja. [[1846]]. [[június 27.|június 27-én]] az [[erdélyi román püspökség]] vikáriusa, majd [[1847]]. [[december 2.|december 2-án]] [[püspök]] lett.
 
[[Fájl:Andrei SagunaŞaguna Brassó.jpg|bélyegkép|balra|200px|Szobra Brassóban]]
Rendes szemináriumi és tanítóképző tanfolyamot nyitott [[Nagyszeben]]ben; az egyetemen saját költségén tanulókat tartott fenn, hogy idővel azokat tanárként alkalmazhassa; sürgette a községenkénti román iskolák felállítását. A [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] alatt csatlakozott Stratimirovics patriárkához, illetőleg a szerbek magyarellenes mozgalmához, és részt vett mindazon politikai tevékenységekben, bécsi, [[olmütz]]i deputációkban, melyek a magyar érdekek ellen irányultak. Az uniótörvényt, az 1848. 1. törvénycikket, a király 1848. június 10-én erősítette meg. Andrei SagunaŞaguna 1848 őszéig kiváró politikát folytatott, majd Pestről Erdélybe utazott. 1848-ban Erdély és Magyarország unióját követően a román vezetők végveszélyre hivatkozva fegyveres felkelésre hivatkozva mozgósították a népet. Andrei Şaguna görögkeleti püspök elnökletével és [[Simion Bǎrnuţiu]] alelnökletével, aki a román nemzeti-radikálisok vezetője volt, Nagyszebenben megalakult a [[Román Nemzeti Komité]].
 
''"A román nemzet kéri, hogy az országban lakó többi nemzet a Magyarországgal való uniót ne vegye addig tárgyalás alá, míg a román nemzet is nem lesz alkotmányos nemzet, tanácskozó és határozó szavazattal az ország törvényhozásában, és ha az erdélyi országgyűlés nélküle mégis belebocsátkoznék az unió tárgyalásába, akkor a román nemzet ünnepélyesen tiltakozik ez ellen."'' (a román nemzet 16 pontba foglalt politikai programja)
 
Şaguna megtagadta a magyar államférfiak kérését egy békéltető körlevél közzétételére, és híveit a császári parancs követésére szólította fel. A népfelkelés irányításával megbízott román Komité, amelynek SagunaŞaguna is tagja volt, az „istentelen pogányok”, vagyis a magyarok ellen szólított harcra. 1849 januárjában [[Puchner]] tábornok megbízásából a [[Havasalföld]]ön állomásozó orosz megszálló csapatokhoz utazott Gottfried Müller tanárral, George Bica kereskedővel és egy brassói szász szenátorral, és ott a román és szász nemzet nevében oltalmat kért és behívta [[Erdély]]be a cári sereget. Kérvények egész sorával fordult a császárhoz és a bécsi kormányhoz, kérvén a románok önálló nemzetté való nyilvánítását és román nemzeti közigazgatást. [[1850]]-ben „kitűnő szolgálataiért” a [[Lipót-rend]]et kapta; [[1852]]-ben [[báró]]i rangra emelték, és megkapta a [[belső titkos tanácsos]]i rangot. [[1867]]-ben a [[Vaskorona-rend]] I. osztályát és a Lipót-rend nagy keresztjét kapta.)
 
Egyháza érdekében fontos tevékenységet fejtett ki: a román iskolaügyet rendezte, előmozdította a tehetséges román fiatalok külföldi iskolázását. Kieszközölte a [[brassó]]i román főgimnázium engedélyezését, amely [[1851]]-ben meg is nyílt. [[1869]]-ben megnyitotta a [[brád]]i gimnáziumot. [[1852]]-ben nyomdát alapított [[Nagyszeben]]ben iskolai s egyházi könyvek kiadására. [[1853]]-ban megalapította a ''[[Telegraful Român]]'' c. politikai napilapot.
24. sor:
Az 1867. június 20-án tartott országgyűlés szentesítette Erdély unióját Magyarországgal, azt követően a románság végleg két, más és más politikát valló táborra szakadt. Ezen belül az erdélyi románság is megosztott volt. Az erdélyi románok többsége azonban a passzivitást, a parlamenten kívüli politizálást és érdekképviseletet választotta. Ezzel kívántak tiltakozni a magyar–osztrák kiegyezés, a dualista rendszer, valamint a románság követeléseinek elutasítása ellen. A véleményét és magatartását nemegyszer váltogató Andrei Şaguna, aki aktív szerepet vállalt az orosz csapatok erdélyi útjának egyengetésében – a megváltozott politikai konstellációban úgy döntött, hogy részt vesz az aktív politizálásban, a választásokon és a parlamenti munkában.
 
Andrei SagunaŞaguna az [[1867]]-es és [[1868]]-as [[főrendiház]]i üléseken is részt vett és felszólalt. [[1871]]-ben a [[bukarest]]i [[Román Akadémia]] [[tiszteletbeli tag]]jává választotta. Teljes vagyonát (magánnyomdáját is) egyházára hagyta.
 
==Művei==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Andrei_Șaguna”