„III. Richárd (dráma)” változatai közötti eltérés

Arról, hogy a [[rózsák háborúja|Rózsák háborúját]] követően nem a [[York-ház|Yorkok]] lettek Anglia felvirágoztatói, [[III. Richárd angol király|III. Richárd]], a gátlástalan, [[Niccolò Machiavelli|machiavellista]] király tehet. A ''VI. Henrik'' ismerete elengedhetetlenül szükséges az [[1592]] körül keletkezett ''III. Richárd'' megértéséhez – a dráma kezdő sorainál azt vesszük észre, hogy egy előadás utolsó harmadára érkeztünk – tudjuk, kinek udvarol a koporsónál a púpos, ki fekszik a koporsóban, kit vezetnek a [[Londoni Tower|Towerbe]], miért átkozódik egy eszelős öregasszony, aki hajdan állítólag királyné volt. Az ítélet sommás. „Bőrükön a rokonvér. Egyikükért sem kár.”<ref>Cs. Szabó László (1987): Shakespeare. Esszék. Gondolat Kiadó, Budapest. 157. o.</ref> A történetben mindenkinek igényei és elszámolnivalói vannak, mindenki bosszúért liheg – ebből az erkölcsi csődtömegből profitál Richárd, aki már nem középkori király, hanem machiavellista reneszánsz fejedelem. ▼

A dráma a korai, nyersebb Shakespeare-darabok közül való, a ''Titus Andronicus'' és a ''[[Rómeó és Júlia]]'' közvetlen rokona. A darab egy kezdő, tapogatózó, szertelen drámaíró műve, amelyben még sok a retorikai nehézkesség, és amelyben dominálnak a középkori moralitás-játékok sablonos elemei. Shakespeare Richárdja azért hozott újat, mert bonyolultabb és elevenebb figura volt, mint előtte az angol színpadok bármelyik hőse. ▼

▼

A legfontosabb azonban az, hogy tudjuk: Richárd elsősorban színész volt. Kezdő monológjának híres sora szerint „I am determined to prove a villain,” amely magyarul nagyjából annyit tesz: „elhatároztam, hogy megpróbálkozom a gazemberséggel” ([[Vas István]] fordításában „Úgy döntöttem, hogy gazember leszek”) – tehát több lehetőség közül választja a gazemberséget, kipróbálja, eljátssza, mint valami intellektuális szerepet. Richárdé ebben a darabban minden szerep: a hősszerelmes, a jó testvér, a bölcs honatya, a bohóc, a szent – mindet eljátssza, mikor mi van műsoron, hálás közönség előtt. Amikor király lesz, hirtelen vége szakad a színjátéknak. Minden valósággá válik, így vége a színlelésnek: kiderül, hogy Richárd ripacs, aki belebukik a szerepjátszásba. Richárdról az őt befeketíteni szándékozók feljegyezték, hogy nagyon csúnya volt, hogy testi és szexuális fogyatékosságait kompenzálta nagyravágyásával. Nem biztos azonban, hogy csúfsága vagy hatalomvágya önmagában kellő motivációt biztosít számára – számos előadásban szándékosan nem hangsúlyozták testi fogyatékosságait –, hiszen híres hadvezér volt, hős bajvívó, tehát valójában nem lehetett nyomorék. Sokkal inkább egy intellektuális, erős akaratú bűnöző, aki maga sem tökéletes, aki maga is sokszor belebukik a játékba, és aki rendületlenül tovább próbálkozik: sikerül-e?▼

A szomorú hír az, hogy igen: sikerül. A [[Rózsák háborúja]] idején Anglia tele van talpnyaló, elvtelen papokkal, főnemesekkel és polgárokkal, ami ideális talajt biztosít a rémuralomnak. Richárd tigris a hiénák között, áldozatai közül valójában csak az ártatlan gyermekeket és gyönge asszonyokat tudjuk sajnálni. A többi áldozat méltó gyermeke a kornak, a nemzedékeken át dühöngő testvérharc korának. Nincs köztük olyan, akinek lelkét több-kevesebb árulás és gyilkosság ne terhelné. Nem jobbak ők sem Richárdnál, csak kisebbek. Richárdban ezért nem csupán a gonosz embert, hanem a kérlelhetetlen bosszú megtestesülését látjuk, azon bosszúét, melyet a kor bűnei, a pártviszály, a gyűlölködés kihívtak maguk ellen. Nézzük meg, kik veszik őt körül: a felkapaszkodott új elit (Rivers, Grey, Dorset, Vaughan), a hatalmi harc veteránjai (Clarence, Hastings, Buckingham), és a királyi családok tagjai. Richárd visszataszító figura, mégis látjuk, hogy az angol főnemesség és London polgársága gerinctelen féreg vele szemben. Clarence, Buckingham, Hastings, Rivers és a többiek nem ártatlan áldozatai egy dühöngő fenevad vérengzésének, hanem mindnyájan saját egyéni hibáikért és a korszak bűneiért esnek el; s a legnagyobb gonosztevő, aki a hóhér feladatát végzi köztük, öntudatlanul, akarata ellenére az örök igazság végrehajtója, aki véres munkájának befejeztével maga is elbukik. ▼

Érdemes tudni a ''III. Richárd''ról, hogy az egyik legelső magyar Shakespeare-„fordítás” ez a királydráma volt, akkor még ''Tongor, vagy Komárom’ állapottya a VIII. században'' címen. Az 1878-as első magyar Shakespeare-összkiadásban [[Szigligeti Ede]] fordításában jelent meg, de ma is érvényes és rendkívül időtálló fordítását Vas István készítette el 1947-ben. A ''III. Richárd'' megszületése óta rendkívül népszerű darab, ősbemutatójától a mai napig bombasiker.▼