„Louis Spohr” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
50. sor:
=== Zenekari művei ===
Spohr kiváló zeneszerző és korán egyik legünnepeltebb hegedűse volt. Hegedűversenyei egy olyan szerző saját használatra készült darabjai, aki történetileg utoljára volt egyformán jelentős mint hegedűművész és zeneszerző. Ezeket a műveket koncertkörútjain mutatta be, az első [[versenymű]] 1799-ben, még az utolsó 1844-ben keletkezett. Összesen 18 darabot alkotott a mester ebben a műfajban, többnyire az úti-koncertek stílusában könnyű hegedűszólókkal. A művek felépítése változatos: helyenként a nyitó tételben [[adagio]] bevezetést találunk, a lassú középső tételek pedig recitativo elnevezésű bevezetőt kaptak, három kompozíció egyetlen tételből áll, ami gyorsuló tempójú szakaszokra tagolódik, egyes darabokban a szerző a régi és az általa elutasított modern stílust állította szembe. Nr. 8. jelzésű a-moll versenymű ma is nagy népszerűségnek örvend. A mű alcíme Egy énekes jelenetre. A bemutatóra 1816-ban a [[Teatro alla Scala|milánói Scalában]] került sor hatalmas sikerrel. A három tétel szünet nélkül folyik egymásba, a kompozíciót az opera [[dramaturgia|dramaturgiájának]] megfelelően építette fel Spohr. A három tétel úgy viszonyul egymáshoz, mint a recitatvio, [[arioso]] és az [[ária]].
1845-ben született meg a ''Versenymű vonósnégyesre'' op. 131. című darab, amelyet a szerző úgy szignált, mint olyan zenei műfajt, ami eddig nem létezett. A [[koncert]] két hegedűre, [[cselló]]ra és [[brácsa|brácsára]] készült zenekari kísérettel, tipikus három tételes formában. 1835-ben a Spohr egyik tanítványa korábbi mestere egy vonósnégyesét nagy zenekarral szólaltatta meg. Valószínűleg ez adta az öltetett a szerző számára a versenymű elkészítéshez.
| |||