|
Életmódjuk vadászat, halászat és iramszarvastenyésztés. Földmíveléssel csak az eloroszosodó félben lévő déli V. foglalkoznak. Vadfogásra (iram- és jávorszarvas, medve, nyuszt, evet, madarak) fegyvereken kivül csapdát, farkasvermet és madárhálót használnak. Halászeszközeik a háló, varsa és Csége. Csónakjaik kivájt fatörzsből állnak, volt azonban régebben könnyü nyírhéj-csónakjuk is. Házi állatuk az eb és iramszarvas, de az énekek szerint egykor lovaik (lu, lú, lúw) is voltak. Gazdaságuk iramszarvasnyájakból áll. Midőn Reguly köztük járt, a leggazdagabbnak, Kaszimov Eleknek, 19 000 iramszarvasból álló nyája volt. Fő táplálékuk az iramszarvas- és jávorhús, nyers és szárított hal, halzsír, szárított földi bogyók, cirbolyadió, nagyon kedvelik a medvehúst, valamint a lóhúst, melyből az északi V. kolbászt (ászék) is készítenek, a kenyér idegen (persa) eredetü nyalánkság, melyet hamuban sütnek. Van méhsörük s nyírfavizük, melyet orvosságnak is használnak. házaikat (kwol, khulf) egykor a földbe vájták; ez négyszögü gödör volt, falait facölöpök alkották, melyre a föld szinén jött a rudakból összerótt s földdel s gyeppel borított tető, oldalt vagy közepén a világosságnak és füstnek nyilással, melyet éjjel nyírhéjjal vagy bőrtakaróval födtek el. A ház közelében magas oszlopokon áll az élelmi szereknek a hombár. Van téli és nyári lakásuk.
Népköltészetük megbecsülhetetlen anyagának összegyüjtésében a magyar [[Reguly Antal]] (1843-1844) sés [[Munkácsi Bernát]] (1888-89) fáradozott;. Reguly az énekeket Jurkinas Bahtjár, egy vogul samánsámán után jegyezte föl,. munkácsinakMunkácsinak különösen Pérse (Mihail Gregorics Persin), egy régi vogul nemzetség utolsó sarja, aztánilletve Tatjana Alexejevna Szotyinova, a fentebb említett Jurkina növendéke volt nagy segítségére,. Rajtuk kívül azutánmég Vaszilij Kirilics Nyomin samánsámán, Nikolaj Grigorics Kártyin, Ilija Pilipics Taszmanov, Achtajev, Buranov, Kavrila Petorics Szontyin, Anyisim Kirilics Szontyin stb. Reguly hagyatékának egy részét Hunfalvy Pál adta ki A vogul föld és nép (Pest 1864) c. nagy munkában, a többit Munkácsi fejtette meg s közölte a Vogul népköltési gyüjtemény (Budapest 1892-97) eddig megjelent négy kötetében, melyek a következők. I. köt.: Regék és énekek a világ teremtéséről; II. köt.: Istenek hősi énekei, regéi és idéző igéi; III. köt.: Medveénekek; IV. köt.: Életképek. Sorsénekek, vitézi énekek, medveünnepi szinjátékok, állaténekek, mesék, találós mesék, néprajzi apróságok földrajzi névjegyzék. Ezeken kivül néhány vallásos műből áll az egész vogul irodalom; legrégibb egy Miatyánk, melyet Wissen Miklós adott ki 1748. Lipcsében (Hunfalvynál 241. old.); ezt követi a Miatyánk és tizparancsolat fordítása Szatigintól (u. o. 243-254. old.); Máté és Márk evangéliumának fordítása Popov Gergelytől (először közzétette az angol bibliai társaság s ez után Hunfalvy Pál [[Nyelvtudományi Közlemények]] IX-X., 1872-73) s végül Munkácsi B. hozott magával útjából egy máté, Márk és Lukács evangéliumát magában foglaló vogul kéziratot, melyet Feliczin péter fordított le. Vogul nyelvtant Hunfalvy P. (Egy vogul monda, Akadémiai Ért. 1859, I. 285.; A kondai vogul nyelv, Nyelvtudományi Közlemények IX-X., Pest 1872-739 és Munkácsi B. (A vogul nyelvjárások, Budapest 1894) készített. Szótárt Szilasi M. (Nyelvtudományi Közlemények XXV. 1895) állított össze. Életmódjukról, szokásaikról stb. a mult századbeli utazók: Strahlenberg Fülöp János (1709-23), Pallas P. G. (1770-72) s aztán Reguly A. (Hunfalvy P., A vogul föld), Castrén S. A., Ahlqvist Á. (Mucstelmín Matkoilta Venäjällä. Emlékezések Oroszorszában tett utazásairól, Helsingfors 1859), Munkácsi B. (Nyelvészeti tanulmányutam a V. földjén, Budapest 1889; A medveeskü népszokása a V.-nál, Hunfalvy-album 1891, 113-132; u. o. 182-188. A vogul költőről; A V. pogány ősvallása; Ethnographia IV., 1893, 32-54., A régi osztják társadalom, u. o. V. 1894, 352-368.) s Pápai Károly (A V. és osztjákoknál, Ethnographia I. 1890, 130; A vlgul házasság, Hunfalvy-album 1891, 133-150; Der Typus d. Ugrier, Ethnologische Mittheilungen aus ungarn, III. 1894. 257-276.) értesítenek. A fő munka azonban még mindig Hunfalvy Páltól: A vogul föld és nép (Pest 1864). Őskorukról az Ethnographia közölt egy pár tanulmányt.
==Források==
|
