„Ellenpontok” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
{{nincs forrás}}
Az '''''Ellenpontok''''' magyar nyelvű [[szamizdat]] folyóirat, mely [[Nagyvárad]]on ([[Románia]]) jelent meg 1982-ben. Alapítója [[Ara-Kovács Attila]] [[filozófus]], aki a lap nyolc számát [[Tóth Károly Antal]]lal, [[Szőcs Géza (költő)|Szőcs Gézával]], [[Tóth Ilona (szerkesztő)|Tóth Ilonával]] és [[Keszthelyi András]]sal együtt szerkesztette. A folyóiratot az akkori magyar és lengyel szamizdat kiadványok, illetve ellenzéki mozgalmak inspirálták. Ara-Kovács Attila személyes kapcsolatai a magyar Demokratikus Ellenzék vezetőivel, a ''[[Beszélő]],'' a ''[[Hírmondó]],'' a ''[[Demokrata]]'' stb. kiadványok szerkesztőivel nagyban meghatározta az ''Ellenpontok'' szellemi és technikai megvalósulását. A sokszorosítás az első hat szám esetében írógéppel történt, a további számok pedig stencillel készültek. Az egyes lapszámok terjedelme általában 50-70, sűrűn gépelt oldalt tett ki.
A szerkesztők 1982 nyarán ''Memorandum''ban, illetve egy ''Programjavaslat''ban bírálták a kelet-európai rezsimek emberjogi – s ezen belül a kisebbségekkel szembeni – elnyomó politikáját. Minthogy az adott időszakban főként Romániában történtek a legdurvább emberjogi visszaélések, a dokumentumnak különös jelentőséget kölcsönöztek az abban megfogalmazott alternatív politikai követelések. A ''Memorandum'' és ''Programjavaslat'' eljutott az akkor épp [[Madrid]]ban ülésező helsinki utókonferenciához, és egyik elindítója volt a Romániával szembeni nyílt nemzetközi bírálatoknak, illetve a [[Nicolae Ceauşescu|Ceauşescu]]-rezsim elszigetelődésének. A román titkosrendőrség 1982. november 7-én tartóztatta le az ''Ellenpontok'' szerkesztőit; többhetes, brutális kihallgatás után házi őrizetbe helyezték őket, de a nemzetközi tiltakozás hatására végül valamennyiük számára lehetővé tették az emigrációt. Ara-Kovács Attila és Keszthelyi András Budapesten él, Tóth Károly Antal és Tóth Ilona Svédországban. Szőcs Géza Svájcba távozott, de az [[1989]]-es romániai változások után hazatért Erdélybe.
| |||