Wikipédia

„Helyiérdekű vasút” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a iw
Nincs szerkesztési összefoglaló
3. sor:
A '''helyiérdekű vasút''' (röviden '''HÉV''') francia eredetű kifejezés; olyan [[vasút|vasutat]] jelöl, amelynek megépítéséhez egy térség, régió érdeke, s nem országos érdek fűződik. A magyar „HÉV” szó eredetileg az [[1880]] után alakult helyiérdekű vasúttársaságok állandó rövidítése volt.
 
Magyarországon a "helyi érdekü vasutakról" szóló [http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=5922 1880. évi XXXI. törvénycikk] alapján kezdődött meg kiépítésük. Az következő 30 évben több ezer kilométer helyiérdekű vasútvonal épült Magyarország akkori területén, volt olyan év, amelyben több mint 500 km vasutat adtak át. A vasútépítés lendületét az országosI. jelentőségűvilágháború vasútitört hálózatmeg, kiépítésea háború alatt és után. már nem volt képes az ország nagyszabású vasútépítésre.
 
A helyiérdekű vasutak olyan helyekenterületeken épültek ki, aholamelyeket a [[vasút]]itávolsági szállításösszeköttetést irántimegvalósító keresletfővonalak gyérebbelkerültek, volt,azonban a kiszolgálandó helyi piacigények éskiszolgálása népességcéljából csekélynekmegérte a mutatkozottvasútépítés. A [[vasúti mellékvonal]]ak hálózata alapvetően helyiérdekű vasútként épült ki. A helyiérdekű vasutak önálló, koncessziós jellegű részvénytársasági formában épültek, de üzemeltetésüket gyakranáltalában más megbízott vasúttársaság, legtöbbször a [[Magyar Államvasutak Zrt.|Magyar Államvasutak]] végezte. A koncesszió lejárta után a helyiérdekű vasút tulajdonjoga a magyar államra szállt volna, de többnyire anyagi nehézségek miatt az államosítás már korábban bekövetkezett. Az államosítás első hulláma a 1930 körülre tehető, amikor a [[nagy gazdasági világválság]] csapását már nem tudták kiheverni a már Trianont és annak gazdasági hatásait is megszenvedő társaságok. A megmaradt vasutakat 1945 után államosították, napjainkra jogilag önálló egyedül a [[Fertővidéki Helyiérdekű Vasút]] Részvénytársaság maradt.
 
A helyiérdekű vasutakat a vasúti fővonalaktól eltérő szemléletmóddal épültek. A fővonali vasúttársaságok nyereségét a vasútüzemi haszon adta, építkezéseik a kor nagyberuházásainak számítottak. A helyiérdekű vasutak távoli nagybankok és befektetők pénze helyett a helyi földbirtokosok, települések pénzén épülnek, a befektetett tőke kamatát elsősorban nem a vasútüzemi nyereség, hanem a vasútépítésben érintettek vasúti szállításból eredő közvetlen haszna garantálta. Az érintett települések és nagybirtokosok bevonásával a [[kisajátítás]]i költségek alacsonyak maradtak, emellett a törvényi keretek is lehetőséget biztosítottak alacsonyabb műszaki színvonalú pálya kiépítésére, valamint egyszerűsített üzletvitelre.
A helyiérdekű vasutakat a lehető legnagyobb takarékossággal építették, többnyire helyi anyagok, eszközök, tőke és munkaerő bevonásával. A helyi érdekű vasutak üzemeltetésének fő szempontja a gyér forgalomhoz illeszkedő alacsony költségszint volt, amit az egyszerűsített műszaki kivitel és vasúti szolgálat tett lehetővé. A helyiérdekű vasutak többnyire normál [[nyomtávolság]]ú, de egy sínpárból álló pályát fektettek le. Ezeket a vonalakat alacsonyabb műszaki színvonaluk és jelentőségük miatt '''másodrangú vasutak'''nak is nevezték.
 
A helyiérdekű vasutak többnyire normál [[nyomtávolság]]ú, egyvágányú pályát fektettek le, bár akadtak kisvasúti vonalat üzemeltető HÉV-társaságok is. A korabeli besorolás szerint a fővonalak elsőrangú, a normál nyomtávú helyiérdekű vasutak másodrangú, a keskeny nyomtávú helyiérdekű vasutak harmadrangú, míg az egyéb mezőgazdasági és ipari célú vasútvonalak negyedrangú vasútnak minősültek.
A helyiérdekű vasutak közkeletű rövidítése a '''HÉV''' volt, amelynek az értelme mára némiképpen módosult. A legtöbb ilyen vasút beépült a [[Magyar Államvasutak Zrt.|Magyar Államvasutak]]ba, esetleg a [[Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút]]ba, jogilag önálló egyedül a [[Fertővidéki Helyiérdekű Vasút]] Részvénytársaság maradt.
 
A helyiérdekű vasutak gyakran alulmaradtak a kis forgalomhoz jobban igazítható [[közúti közlekedés]] támasztotta versenyben. Az eredeti értelemben vett, helyi igényekhez alkalmazkodó, egyszerűsített, olcsó üzletmenet az [[1990-es évek]]ben is felmerült, a közben megváltozott jelentésű HÉV helyett a regionális vagy térségi vasutak szervezésének formájában.
 
==Szabványtervek==
A kiépülő helyiérdekű vasutak műszaki paramétereit a törvényen kívül áltaban a későbbi üzemeltető is szabályozta. A MÁV-nál 1892-ben külön helyiérdekű vasúti szabványt dolgoztak ki, mely tartalmaza a vasútállomások szabványterveit. Ennek leginkább szembetűnő eleme a felvételi épület (állomásépület) volt, melyet méretük szerint osztályokba soroltak. Fő szempont a bővíthetőség volt: a negyedosztályú épületek emelet ráépítéssel harmadosztályúvá voltak átépíthetők, innen egy-egy épületszárny hozzádásával másodosztályúvá illetve elsőosztályúvá válhatott az állomás. Az ötödosztályú épületeknél ilyen lehetőség nem volt, megjegyzendő, a negyedosztályú épületek harmadosztályúvá építése sem volt gyakori, inkább harmadosztály fölött volt jellemző a bővítés.
A típustervek előírták a további létesítményeket terveit is (raktárak, gabonaszínek, árnyékszékek, állomási és vonali őrházak, melyekhez szabány állattartó ólak és külön kenyérsütő kemence is tartozott.) minden részletekre kitérően. A tervek szabályozták az állomási létesítmények elrendezését és a vágányrajzot, bár ettől voltak eltérések a terepviszonyokat vagy későbbi bővítéseket figyelembe véve. Érdekesség a szabvány által előírt, állomásépület elé ültetendő három gesztenyefa, melyek több vasútállomáson ma is megtalálhatóak. Sokszor túlélték az állomást is, így az állomás vagy az egész vasútvonal megszűnése után is jelzik annak a helyét.
 
Vágányok kiépítésében a 23,6 kg/m-es "i" jelű [[sín]] vált egyeduralkodóvá. A vágányok rendszerint talpfákon feküdtek, az ágyazat a helyi adottságoknak leginkább megfelelő, könnyen beszerezhető anyag volt - alföldi vonalaknál rendszerint homok vagy bányakavics alkotta, amelyet később cseréltek zúzottkőre. A helyiérdekű vasutak tervezési és engedélyezési sebessége rendszerint 40 km/h volt.
 
{{Portál|vasút}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Helyiérdekű_vasút”