Wikipédia

„Nacume Szószeki” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
rendez
5. sor:
 
Szószeki 1888-ban iratkozott be a [[Tokiói Egyetem|tokiói Császári Egyetem]] előkészítő tanfolyamára, majd 1890-től [[angol nyelv]]et és [[angol irodalom|irodalmat]] hallgatott. Egyetemi évei alatt jól megtanult angolul, alaposan megismerte az angol – és általában a nyugati – irodalmat. A tokiói egyetemen töltött évei jelentősen befolyásolták írói fejlődését. Itt ismerkedett meg [[Maszaoka Siki]]vel (1867–1902), a fiatal írókat maga köré tömörítő tehetséges, új utakat kereső költővel.
 
1893-ban kapta meg tanári oklevelét, nem sokkal később [[Kumamoto|Kumamotóba]] került gimnáziumi tanárnak. 1900-ban [[london]]i tanulmányútra ment: két és fél évet töltött ott, ám nem tudta megszokni a nyugati életformát, nagyon zárkózottan élt. Igyekezett minél több anyagot gyűjteni ''Az irodalomról'' c. művéhez. Londonban töltött éveiről levelekben számolt be. 1903-ban tért haza, a tokiói egyetemen az angol irodalom tanárának nevezték ki. 1904-ben kezdődött írói pályafutása, ekkor kezdte sorozatosan megjelentetni a ''Londoni beszámolók''at. 1907-ben abbahagyta a tanítást, hogy kizárólag az írásra koncentrálhasson. 1916-ban bekövetkezett korai haláláig megfeszített ütemben dolgozott: regényeket, számos elbeszélést és kritikai cikket írt. Népszerűsége oly nagy volt a japán olvasók körében, hogy a tizenegy évet, amelyben alkotott, „Nacume-éveknek” nevezték.
 
A legismertebb japán írók sorába a ''Vagahai- va neko de aru'' (''Macska vagyok,'' 1905) és a ''Boccsan'' (''A kölyökKölyök,'' 1906) című szatirikus regényeivel emelkedett – mindkettő kora szűk látókörű nyárspolgárait és értelmiségi szélhámosait gúnyolja. Harmadik regénye, a ''Kuszamakura'' (''Fűpárna„Fűpárna”,'' 1906) lírai alkotás, egy festőnek egy távoli faluban tett látogatásáról szól.
 
1907 után született művei komor hangvételűek: fő témájuk az ember küzdelme az egyedüllét ellen. Hősei művelt középosztálybeli férfiak, akik elárulnak egy hozzájuk közel álló személyt, vagy őket árulják el, és bűntudatuk vagy kiábrándultságuk elszigeteli őket embertársaiktól. A ''Kódzsin'' (''Az„Az utazó''utazó”, 1912-13) című regényében a főhős csaknem beleőrül a magányba, a ''Kokoro'' (''Szív„Szív”,'' 1914) főszereplője pedig öngyilkos lesz. A ''FélhomályMeian'' (''Mei an''„Félhomály”, befejezetlen) és a ''Mon'' ''(A kapu)'' című utolsó regényeiben a japán értelmiség problémáival foglalkozott. A ''Mon'' ''(A kapu)'' egy trilógia önmagában is megálló kötete, érett mesterségbeli tudásról tanúskodik, és bepillantást enged a század eleji Japán mindennapi életébe. A regény központi alakja hiába próbál eljutni egy zen kolostor kapujához, hogy a vallásban találjon enyhülést; kudarcélménye a frusztráció, elszigeteltség és kétségbeesés riasztó jelképe. Utolsó regénye, a ''Micsikusza'' (''Út„Út menti fűfű”,'' 1915) [[önéletrajz]]i jellegű.
 
== Magyarul megjelent művei ==
17 ⟶ 19 sor:
== Emlékezete ==
 
* 1984 óta működik a [[Soseki Museum]] [[London]]ban.
* A 2006-ig érvényes régi 1000 [[Japán jen|jenes]] bankjegyeketbankjegyet Nacume Szószeki portréja díszítette.
 
== Külső hivatkozások, források ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Nacume_Szószeki”