„Sverre norvég király” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a elütés javítása |
||
40. sor:
==Korai élete==
A [[saga]] szerint Sverre [[1151]]-ben született. Apja [[
Sverre még [[1183]]-ban békét kötött V. Magnus hívével, a száműzött Eystein Erlendsson érsekkel, aki visszatérhetett Norvégiába<ref name=uralkodok/>. Eystein utódja, Erik Ivarsson azonban rossz szemmel nézte, hogy a király magának tartotta fenn az érsekválasztás jogát, és csökkenteni akarta az érsek személyes katonaságának létszámát, ezért nem volt hajlandó megkoronázni Sverrét, hanem [[1190]]-ben, sok püspökkel együtt, Dániába menekült<ref name=uralkodok/>. A Norvégiában maradt püspökök [[1194]]-ben megkoronázták Sverrét, de később [[III.
Oslo ellenlábas püspöke, Nicholas Arnesson összefogott a száműzött Erik Ivarsson érsekkel, és hajóhaddal tért vissza Norvégiába, kirobbantva a pásztorbotháborúnak nevezett felkelést, amelyet a Sverre egyházi és közigazgatási reformjait ellenző egyházi és világi vezetők csoportja szított<ref name=uralkodok/>. Nicholas ellenőrzése alá vonta Kelet-Norvégia nagy részét, megnyerte a köznép támogatását, és már a Sverre kezén lévő, belső területeket fenyegette, amikor [[1199]]-ben súlyos vereséget szenvedett<ref name=uralkodok/>, és bár az egyház bizonyos kiváltságokat visszaszerzett (mentesség a katonaállítás alól, független egyházi bíráskodás), előző vezető szerepét elveszítette<ref>Csató Tamás − Gunst Péter − Márkus László: '''Egyetemes történelmi kronológia I-II.''', Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. júliusa, ISBN 963 17 7223 3, 171. oldal</ref>. Sverre [[1202]]-re megtörte a pásztorbotosok ellenállását, de a belháború halála után is folytatódott<ref name=uralkodok/>. A király 18 évnyi uralkodás után a trónon ülve fogadta az utolsó kenetet<ref name=vilagtortenelem/>, és miután kijelentette, hogy nincs semmiféle más férfiivadéka, csak a fia, ''Haakon'', örök álomra hunyta le a szemét<ref name=vilagtortenelem/>.
|