„Második piavei csata” változatai közötti eltérés

|konfliktus=[[Olasz front (első világháború)|Olasz front]]<BR>([[I.első világháború]])

|egyik fél=[[Kép:Flag of Italy (1861-1946).svg|20px]][[Olaszország]]<br>[[Kép:Flag of France.svg|20px]][[Franciaország]]<br>[[Kép:Flag of the United Kingdom.svg|20px]][[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]]

A '''II. piavei csata''' döntő győzelmet jelentett az [[I.első világháború]]ban, az [[Olasz front (első világháború)|olasz front]]on harcoló [[antant]] csapatok számára. Az antant győzelemgyőzelme szétzilálta a [[Osztrák–Magyar Monarchia|Monarchia]] hadseregét, közvetlen előmozdítója volt a Monarchia összeomlásának. Az '''I. piavei csata''' [[caporettói áttörés]], a '''III. piavei csata''' pedig [[Vittorio Venetói csata]] néven ismeretes.

A támadás [[június 15.|június 15-én]] kezdődött Dél-Tirolban, [[Franz Conrad von Hötzendorf]] tiroli hadseregcsoport parancsnok [[Verona]] elfoglalását tűzte ki célul. [[Diaz]] tábornok pontosan ismerte a Monarchia csapatainak támadási idejét: [[június 15.]] éjjel 3:00. Az olasz csapatok felkészülten fogadták a Piavén átkelő monarchiabeli csapatokat, az előrenyomuló csapatok nagy veszteségeket szenvedtek a lövegek és a puskák lövéseitől. Miközben északon az olasz csapatok visszaszorították [[Franz Conrad von Hötzendorf|Conrad]] hadseregét, [[Svetozar Borojević]] csapatival délen tört előre, az [[Adriai-tenger]] partvonala mentén, szintén [[1918]]. [[június 15.|június 15-én]]. A Piavén ugyan sikeresen átkeltek a Monarchia csapatai, ám az olasz ellentámadások és az utánpótlási hiányosságok következtében a támadás [[június 17.|június 17-én]] összeomlott. A visszavonuló monarchiabeli csapatokra pedig egy újabb teher hárult: a megáradt [[Piave]] fólyon a visszavonulás lelassult, megakadt. Az antant csapatok kihasználták a kedvező alkalmat és [[1918]]. [[június 18.|június 18-án]] ellentámadást indítottak [[BoroevićSvetozar Borojević]] csapatai ellen. Az ellentámadás hatalmas vérveszteségekkel járt a Monarchia oldalán. [[június 22.|Június 22-én]] [[Diaz]] csapatai visszafoglalták a Piavetől nyugatra fekvő területeket és leállították az ellentámadást.

A II. piavei csata az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] utolsó nagy offenzívája volt az [[I.első világháború]]ban. A kudarc felgyorsította a Monarchia erőinek összeomlását, vereségét. A hátországban elégedetlenségi és háborúellenes tiltakozások söpörtek végig. A II. piavei csata azt jelentette a Monarchia számára, mint amit a [[Caporettói áttörés]] [[Olaszország]]nak. Világossá vált, hogy minél tovább tart a háború, annál erősebbek lesznek az [[Olasz front (első világháború)|olasz front]]on állomásozó [[antant]] csapatok. A Monarchia hadvezetése belátta, hogy [[Olaszország]] megtörése és elfoglalása nem lehetséges. Kérdéssé vált, hogy van-e értelme tovább harcolni Olaszország ellen, vagy kiegyezésre, fegyverszünetre kell törekedni.

Az [[antant]] csapatok először értek el döntő győzelmet az [[Olasz front (első világháború)|olasz fronton]] [[1915]] óta, ez a győzelem lehetővé tette, hogy a [[tizenegyedik isonzói csata|XI. isonzóipiavei csata]] óta első először, újbólaz támadástolasz intézzenekcsapatok azismét olaszoktámadást intézhessenek a Monarchia állásai ellen. A gyors támadás csak azért nem indult meg, mert a [[nyugati front]]ról nem tudtak elegendő [[antant]] csapatot az [[olasz front]]rafrontra szállítani és a visszavonuló monarchiabeli csapatok újból megerősítették pozícióikat a [[Piave]] mentén. Az olaszok és a térségben állomásozó antant csapatok egyelőre nem támadtak, várták, hogy a nyugati frontról erősítés érkezzen egy nagyszabású antant támadáshoz, mellyel kikényszeríthetik a MonarchiátólMonarchiát afegyverszünetre fegyverszünetetkényszeríthetik.