„Nagai Kafú” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
bevkieg. :-)
5. sor:
Valódi neve Nagai Szókicsi. [[Tokió]]ban született, egy magas rangú köztisztviselő első fiúgyermekeként. Már gyermekkorában klasszikus kínai nyelvet tanult, de anyja hatására hamar érdeklődni kezdett az Edo-kori irodalom és művészetek iránt is. Beiratkozott ugyan a tokiói Idegennyelvi Főiskola kínai szakára, de hamarosan elmaradt onnan, s a nagyvárosi műkedvelő életét élte, az örömnegyedeket és a [[kabuki]]színházakat látogatta. ''Sakuhacsi''- és ''samiszen''-leckéket is vett (hagyományos japán hangszerek: bambuszfuvola, illetve lant). Érdeklődött a nyugati irodalom iránt is, amelyet japán és angol fordításban olvashatott. Különösen a francia próza vonzotta, ő is hozzáadta a magáét a zolai [[naturalizmus]] japáni meghonosításához, bár később életének ezt a szakaszát megtagadta.
 
Apja 1903-ban az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokba]] küldte, ahol négy évig maradt, előbb a [[Washington (állam)|Washington állambeli]] Tacomában, majd a [[michigan]]i Kalamazoo College-ban. Utána hivatalnok lett egy [[New York]]-i japán bankban, 1907 júniusában pedig áthelyezték a bank [[Lyon|lyoni]] fiókjába. Néhány hetes párizsi tartózkodás után 1908 végén tért haza Japánba, és többé el sem hagyta. Amerikai élményeiről novella- és esszégyűjteményt tett közzé ''Amerika monogatari'' („Amerikai történetek”, 1908) címmel, amely olyan népszerű lett, hogy attól fogva csak úgy ontotta az elbeszéléseket, kisregényeket, tárcákat. A ''Furanszu monogatari''-t („Francia történetek”, 1909) és a ''Kanraku''-t („Gyönyör”, 1909) be is tiltották állítólagos tiszteletlenségük miatt a japán társadalommal és erkölcsökkel szemben.
 
1910-ben irodalomkatedrát kapott a későbbi Keió Egyetem elődjén, ahol irodalmi folyóiratot alapított. Két év múlva szülei sürgetésére feleségül vette Szaitó Jonét, de apja halála után, fél évvel később elvált tőle. Ezután szeretőjét, a hajdani [[Gésa|gésát]], Ucsida Jaét vette nőül, ám az sorozatos hűtlenkedései miatt hamarosan faképnél hagyta.
 
1916-ban Kafú felhagyott a tanítással és a szerkesztéssel, s attól fogva csak az irodalomnak élt. Az 1920-as években ugyan keveset alkotott, összegyűjtött művei azonban így is több mint 30 kötetre rúgnak. 1952-ben a Kultúra-érdemrenddel tüntették ki. 81 évesen, 1959. április 30-án halt meg.
 
== Művészete ==