„Pataki József (történész)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a linkek
6. sor:
Tanári pályáját egykori gimnáziumában kezdte, majd [[Marosvásárhely]]en, a Római Katolikus Tanítóképzőben és gimnáziumban tanított.
 
[[1941]]–[[1944|44]] között a [[csíkszereda]]i [[Márton Árom Gimnázium|Római Katolikus Főgimnázium]] igazgatója volt, ebben az időszakban szerkesztette az Iskolai Értesítőt, cikkei jelentek meg az [[Erdélyi Iskola (újságfolyóirat)|Erdélyi Iskola]], az [[Erdélyi Tudósító]] és a [[Székely Nép]] című lapban.
 
1944-től katonai szolgálatot teljesített, majd orosz hadifogságba került, ahonnan [[1948]] végén szabadult.
18. sor:
1993. szeptember 17-én hunyt el, Kolozsváron a [[Házsongárdi temető]]ben helyezték örök nyugalomra.
 
[[Demény LajossalLajos]]sal közösen kutatták és tárták fel a huszita mozgalom erdélyi elterjedésének és az [[1437-es parasztfelkelés]] okainak ismeretlen adatait. Tanulmányaikat ''A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem (1945–1955)'' című kötete közölte 1956-ban, ''A huszita forradalmi mozgalom elterjedése hazánkban, és hatása a parasztok 1437–38. évi felkelésére'' címmel.
 
''A magyar és a román tudományos kapcsolatok történetéhez'' készült beszámolója a ''Kelemen Lajos Emlékkönyvben'' jelent meg [[1957]]-ben.
24. sor:
[[Erdély]] gazdasági fejlődésének tervére vonatkozó levéltári feldolgozásai közé tartozik az [[1971]]-ben Csíkszeredában kiadott, ''A Csíki vashámor a XVII. század második felében '' című tanulmánya, amely a székelyföldi vasipari hagyományokat mutatja be.
 
A [[Nürnberg]]ben őrzött okmányok mélyreható elemzése lehetővé tette, a [[Hunyadiak]] vajdahunyadi uradalmában folytatott gazdálkodás megismerését. Ez az értékes [[XVI. század]]i forrásanyag a [[Román Akadémia]] gondozásában jelent meg [[1973]]-ban, amelynek összegyüjtéséért, illetve feldolgozásáért [[Nicolae Bălcescu-díj]] díjjaljal tüntették ki.
 
''Legenda és valóság'' címmel közölte a [[Korunk]] 1970/4 számában a ''Csíki székely krónikáról'' írt kritikáját.
 
Történetírói érdeme a székelység múltjára vonatkozó anyag feltárása. [[Imreh IstvánnalIstván]]nal közösen kutatták és tették közzé román nyelven az [[Acta Napocensis]] [[1967]], [[1969]]-es múzeumi évkönyvben, valamint magyar nyelven az [[Aluta]] 1969 és [[1970]]-es számában [[Udvarhelyszék]] mezőgazdaságának XVI. századi múltjából készült munkájukat. Ugyancsak közös tanulmányuk, ''A székely falu gazdasági-társadalmi szerkezete a XVI. század végén és a XVII. század elején'', amely a ''Székely felkelés 1595-1596 előzményei, lefolyása, következményei'' című könyvben jelent meg, [[1979]]-ben.
 
Az [[1981]]-ben elkészült ''Kolozsvári emlékírók 1603–1720'' című kötete több évtizedes kutatásának eredménye, amely Kolozsvár múltjára vonatkozó, kiadatlan emlékiratok közreadásával vált hasznos forráskiadvánnyá.