„Renata Tebaldi” változatai közötti eltérés

olasz opera-énekesnő (szoprán)
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Ag Andras (vitalap | szerkesztései)
Új oldal, tartalma: „{{Építés alatt}} bélyegkép|Renata Tebaldi barátnőjével '''Renata Tebaldi''' (1922. február 1. Pesaro – 2004. decem…”
(Nincs különbség)

A lap 2010. szeptember 22., 04:33-kori változata

Renata Tebaldi (1922. február 1. Pesaro – 2004. december 19. San Marino ) olasz szoprán, az „angyalhang”

Fájl:Renata Tebaldi with Dina.jpg
Renata Tebaldi barátnőjével

Élete

Apálya csellista volt, anyja tehetséges énekes, de mint ápolónő dolgozott. Szülei választása után anyjával elköltözött Parma közelébe. Zongorázni tanult, de tanitója elküldte énekes leckére. A Carmen Melis a Teatro alla Scala énekese volt a legfontosabb tanítója. Huszonkét évesen lépett fel először Arrigo Boito Mefistofele operájában.

A nagy lépés a háború után lett, amikor Arturo Toscanini hallotta. A nagy karmester hívta őt „Voce d’angelo” (Angyalhang). Behívta a Teatro alla Scala újranyitási koncertére. Még 1946. évben énekelt ott a Mefistofele és Lohenrinben. Toscanini biztatta Aida szerepét megtanulni, mert nem gondolta, hogy hangja tudjon dramatikus módon énekelni. De Toscanini érzete helyes volt és nagy sikere lett. A Sophia Loren 1953 évi filmén is ő énekelte Aidát.

Tebaldi és Callas

Az negyvenes évek vége felé Tebaldi volt az egyedüli csillag a Scalaban. Megérkezett Görögországból egy fiatal énekes: Maria Callas. Ö helyettesítette Tebaldit az 1950. Aida utolsó előadásaira. Közöttük a vita Buenos Airesben kezdett. Nem volt arra egyetértés, hogy lehet-e megismételni egy áriát.

A legrosszabb eset úgy történt, hogy állitólag Callas mondta volna, hogy ő hangja a Tebaldihoz képezve, az olyan mint a champagne a cognachoz, vagy inkább a CocaColához. A közöttük nagy versengését a pletykás újságok szívesen terjesztették. De talán ez nem volt igaz, ahogy írva van az élet könyvében. [1] Későbben békesülés lett közöttük.


A Scala után

A következő években Tebaldi ritkábban lépett fel a Scala, ha a 1953 évi kinyitása a Alfredo Catalani Le wally operájával rendkívüli siker volt.

A Metropolitan Opera karrier 1955.-ben kezdődött. Desdemona volt Mario del Monaco Otellojához. A következő 18 éven 269 estén lépett fel [2]

Utolsó évek

Visszalépett az operából 1973-ban. Utána még adott koncerteket. Utolsó éveit Milanóban élte, 82 korában halt meg. A Langhirano családi sírba temették. Az ottani kastélyban egy múzeumot nyíltak ki az ő emlékéjére szükséges munkák után a múzeum elkészült 2010 tavaszán.


Irodalom

Kapcsolatok


Jegyzetek

  1. Ariana Stassinopoulos: Maria Callas: The Woman Behind the Legend, 1981
  2. http://archives.metoperafamily.org/archives/frame.htm