Wikipédia

„Gyálarét” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 84.206.46.220 (vita) szerkesztéséről Alensha szerkesztésére
10. sor:
'''Gyálarét''' [[Szeged]] Délikert nevű városrészének egyik települése, a városközponttól 6 km-re délre található. Ez az ország legmelegebb tája. Itt a legmagasabb a napsütéses órák száma. Itt található [[Magyarország]] legmélyebb pontja is.
 
== Története ==
1949 március 26.-án a mai Gyálarét területén ( a Nagy Gyálai réten) az akkor még nem létező Tisza meder helyén harci cselekmények voltak, melyek méltók a megemlékezésre. Az eseményekre REIZNER JÁNOS Szeged történetében lehet rálelni
A mai Gyálarét területén már a [[kőkor]]ban is éltek emberek. Az [[1960]]-as (más források szerint az [[1970]]-es) években a szegedi [[Móra Ferenc Múzeum]] munkatársai ásatásokat folytattak [[Lúdvár]]on, ahol egy 7700-7800 éves település nyomaira bukkantak.<ref>A tudomány mai állása szerint a magyarországi s ezzel a Kárpát-medencei újkőkor (neolitikum) kezdetét, a korai újkőkort az Alföldön a Körös (Criš)-Starčevo kultúra megjelenése képviseli. C-14 dátuma az egyik korai telephely, Gyálarét-Szilágyi major mintája alapján 7090 ± 80 BP. A korszak korai, „népi” alapja a helyi mezolitikus előnép és a Körös-Starčevo kultúra népessége. Az újonnan kialakult egység kb. 500 évig létezhetett. Magyarország a XX. sz-ban. [{{MEK|02100/02185/html/1320.html}} Ősrégészet]</ref> A Körös-kultúra legkorábbi leletei Gyálaréten kerültek elő. Ezek Kr. e. 5140-ből valók.<ref>[{{MEK|02100/02187/02187.pdf}} Péter László, Röszke földje és népe. Szeged 1996. 20. o.]</ref> Többek között előkerült egy 4&nbsp;cm-es [[termékenység-szobor]] is, mely a kutatóktól a [[Lúdvári Vénusz]]<ref>Trogmayer Ottó, Élet és Tudomány, 1977. november 18., 1471-1472 o.</ref> nevet kapta. Jelenleg a hódmezővásárhelyi [[Tornyai János Múzeum]]ban látható.
 
A [[Gyála]] nevű település első említése 1411-ből való. A XVI. században elpusztult, de [[1647]]-től ismét lakott. A török uralom alóli felszabadulás (1716-18) után kincstári birtok lett. Lakossága főleg szerbekből állt.
"Márczius 5-én a szerbek bácsi tábora Szabadka és Horgos ellen 2000 emberrel és 8 ágyúval újabb előnyomulási kísérletet tett; de amott Tóth őrnagy, emitt pedig Bene alezredes verte vissza a támadókat (3). Ez a szerbek elleni fellépést siettette. A délvidéknek visszafoglalására s Péterváradnak az ostrom alól való felmentésére ugyanis a kormány Perczel Mór tábornokot küldte ki. Perczel Szegeden márczius 15-én megjelenve, a támadó fellépést azonnal megkezdte s márczius 22-én a Szőregh és Szentiván közt elsánczolt 4-5000 főnyi szerb tábort, melynek 12-14 ágyúja volt, megtámadta.Reggel 8 órakor kezdődött a csata, mely délig tartott. Forget őrnagy a Wázákkal a legveszélyesebb kereszttűz daczára Szentiván falut szuronyrohammal már egy félóra mulva bevette, ahol két ágyú s egy társzekér esett zsákmányul. A faluban talált ellenséget felkonczolták s Szentivánt felgyújtották. Forget csapatából eddig csak 3 halott volt. A támadást ezután a Szőregh és Szentiván közt fekvő sánczok ellen intézték, ahol élénk tüzelés közt az ellenség még jó ideig védekezett, mígnem Kanizsa és Deszk felé megkezdte visszavonulását. Ez utóbbi csapat Deszknél újból állást foglalt, az üldözőket mintegy negyed óráig fel is tartóztatta, majd az üresen talált községet felgyújtván, visszavonulását Béba felé vette.A csatában Batthyány kormánybiztos maga is részt vett s egy szakasz huszár élén a futókat üldözve, egy társzekeret s egy csapat foglyot kerített kézre. A csata befejezése után Szőregh és Szentiván1) Közlöny 1849. év 43. sz. - Honvéd 1849. évi 60. száma a Tiszavidéki Ujság után.2) Honvéd 1849. évi 60. száma a Tiszavidéki Ujság után. - Ugyanannak 62-ik száma. - Közlöny 1849. év 45. sz.3) Honvéd 1849. év 64. sz. 143kirendelt lakossága a két község közt levő sánczokat széthányta. Délután 3 órakor tért haza a győztes sereg, melyet zenekar fogadott. A szerbek összes vesztesége 70 halott és 114 fogoly volt. A nemzetőrség által requirált fegyvert és más temérdek hadi zsákmányt a várba szállították. Ugyanezen napon egyébként Kis-Zombornál Keményfi őrnagy, Horgos és Kanizsa között pedig Gál ezredes és Czintula őrnagy verték meg a szerbeknek más-más csapatait (1)
 
{{idézet|"A tanyák népének emlékezetében még élt a sikeres gyálaréti csata (1849. március 26.), amikor
.Márczius 26-án pedig még a Gyálán visszamaradt ellenséges csapatot támadták meg. Igmándy alezredes a vedresházi erdő és a szőlődombok körül hányt sánczokból két órai heves tüzelés után az ellenséget kiverte, mely Török-Kanizsára futott. Igmándy 30 foglyot, sok fegyvert és társzekeret, ezek között egy császári lőporos kocsit ejtett zsákmányul.
a magyarok a szerbekkel szemben kétórai heves harc után rengeteg fegyvert, társzekeret
Gyálát felgyújtották, ellenben az üresen talált Keresztúr épen maradt"
koboztak el és 30 foglyot is ejtettek. A magyar csapatokat Igmándy Sándor<ref>1848-49. honvédezredes, előbb cs. kir. főhadnagy volt; a szabadságharc után pedig somogymegyei főszámvevő. Meghalt 1877. július 13. Kaposvárt (Somogym.)</ref> alezredes vezette."<ref>[{{MEK|02100/02187/02187.pdf}} Péter László, Röszke földje és népe. Szeged 1996. 152. o.]</ref>}}
 
Az [[1885]]-ben, a [[folyószabályozás]] során, átvágták a [[Tisza|Tiszát]], ami elszakította Gyálát a rétjétől (a mai Gyálarét területétől). A [[trianoni békeszerződés]] alapján a [[Tisza]] ezen a szakaszon országhatár lett, így Gyála belterülete [[Szerbia|Szerbiához]], a Tiszán inneni Nagyrét nevű határrésze (Fehérpart, Szilágy, Lúdvár) pedig [[Magyarország]]hoz került. Ezt később földosztással felparcellázták, majd a Szilágyi-major helyén, szegedi és környékbeli szegényparasztok és munkások új települést kezdtek építeni. Az új [[község]] 1923-ban alakult Gyála néven, majd nevét 1946-ban Gyálarétre változtatták.<ref>[http://portal.ksh.hu/pls/portal/cp.hnt_history_goa?s=20315 Helységnévtár 2006, a KSH portálján]</ref>
 
1923 és 1945 között [[Csanád, Arad és Torontál k.e.e. vármegye]], majd 1945 és 1950 között [[Csanád vármegye]] Torontáli [[járás]]ához tartozott. Az [[1950-es megyerendezés]] során [[Csongrád megye|Csongrád megyéhez]] került, ahol a Szegedi járásba osztották be.
 
[[1972]]. július 16-án Röszkével együtt határőrközséggé avatták. (Délmagyarország 1972. július 18. 3. o.)
 
Gyálarétet – több más községgel együtt – 1973-ban [[Szeged]]hez csatolták, ezzel önállósága megszűnt.
 
==Népessége==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Gyálarét”